Tavasszal folytattuk a bontást a Vacska barlangnak azon a pontján, ahol a nyári huzat érkezett. Itt ismét lefelé vezetett a végpont, denevérkijelöléses köveket kellett kipakolni egy ferde szálkőfal tövéből.
Mindjárt a munka első napján be is jutottunk a Pilis addigi legnagyobb termébe. Először kis előszoba-szerű kényelmes fülkébe jutottunk, ahol már hallottuk a terem hosszan elnyúló visszhangját. Egy meredek cseppköves falon lemászva lenyűgöző csarnokba érkeztük, az akkor használatos vacak lámpáinkkal alig láttunk el a túlsó végéig. Az 50m hosszú, 10m széles és 15m magas termet Mérföldkőháti-teremnek neveztük el.
Mint valami alpesi barlangban, nagy kőtömbökön mászkálva jutottunk fel a terem felső végébe, ahonnan állva járható folyosó vezetett tovább. A járat végén merész indiánhíddal felmászva egy tágas (át nem érhető), ferde kürtőbe jutottam, amelynek vége elveszett a sötétségben. Itt visszafordultam a többiekre való tekintettel, ezután a Mérföldkőháti-terem kőtömbjei között lefelé lebújva derítettük fel egy aknába ügyesen letraverzálva a Parakőháti-termet. Nevét a mennyezetet alkotó sziklákról kapta, amelyek között többhelyütt is a fent maradt kollegák fényét láttuk átszűrődni. A terem alatt egy omladéklabirintusba jutottunk, ahol szintén szabad járatból fordultunk vissza.
Egyfelől rendkívül örültünk, hogy végre sikerült az álmainkat is meghaladó eredményt elérni, másfelől viszont aggódtam, hogy ennél már nem fogunk tudni nagyobbat találni, félelmem azonban alaptalannak bizonyult.
Következő alkalommal felmásztunk a sötétbe vesző kürtőbe, ahonnan a múltkor visszafordultam, és egy minden addiginál nagyobb terembe érkeztünk, amelyet Fennkőháti-teremnek neveztünk el. Ez 50 m hosszú, 15 m széles és 30m magas. Az oda vezető kürtő oldalában egyébként 4 méteres cseppkőgyertyák álltak, de ezekkel nem törődtünk, mint ahogy az elhagyott szabadon járható cseppköves folyosóval és számos kürtővel sem. A terem felső végében egy tágashasadékban húsz méternyit másztunk le, mire egy merész leugrással a Közkőháti-terembe értünk. Itt is cseppkövek, lefelé pedig tágas akna, amely miatt visszafordultunk.
A következő alkalmak során bejártuk a Mélykőháti-termet, a Cseppköves-hasadékot, a Parakőháti alatti részeket, és a Jetabafiri-ágat. A barlang hossza 1 kilométerrel növekedett (összesen 3,5km-nél tartunk), szintkülönbsége pedig lényegében elérte a 200 métert!
