Ismét egy új barlang meglepetésszerű felfedezését tudhatjuk magunk mögött. Bár a helye egyelőre nem publikus, azt a videó alapján is láthatjuk, hogy vulkáni agglomerátumban található, tehát nemkarsztos barlang. Ilyen barlangokat azért lehet viszonylag könnyen felfedezni (lásd pl. a Hadiúti vagy a Meleg-lyuk esetét), mert a nemkarsztos területek kutatásával ezidáig kevesen foglalkoztak. Bár itt – akár csak a fent említett két másik barlangnál – lényegében nem is kellett bontani, csak egy szétkorhadt gyökeret kellett elvenni, és gyakorlatilag beestünk az ösvény kellős közepén nyílt lyukba.
A videó alatt a cikk folytatódik!
A Guillotine. Egy több mint 1 négyzetméteres, de az alsó szélén csak 10 centis kőlap, ami szokatlan módon párhuzamosan beékelődve osztja kétfelé a hasadékot.
Lent el lehetett férni, de az igazi meglepetés még hátravolt: A ledobott kő 4-5 másodpercig potyogott, és a potyogásban lévő 1-1 másodperces szünetek és az enyhe visszhang arra engedtek következtetni, hogy a lefelé tartó hasadék járható szélességű. Ez mindenképpen jó hír volt, mert járhatatlan keskeny hasadékokkal egyébként bőségesen el vagyunk látva karsztos és nemkarsztos kőzetben egyaránt. Néhány kövek ki kellett emelni, és már mehettünk is lefelé. Az út azonban nem volt leányálom. Egy kényelmetlen szűkületen át kellett oldalvást betolatni az aknába, miközben egy beszorult éles kő beleállt az ember derekába. Ezt a követ direkt nem vettük ki, hiszen a barlang nincs lezárva, és nem feltétlenül szerencsés, ha boldog-boldogtalan bemászhat, ez a kő pedig remekül visszatartja a barlangász rutinnal nem rendelkezőket, valamint a behulló föld nagy részét is. Utóbb kiderült, hogy nagyon jól döntöttünk, ugyanis bemászva egy olyan hasadékban találtuk magunkat, ahol a 16 évi barlangász tapasztalatommal sem éreztem magamat biztonságban. A hasadékot egy vele párhuzamosan beszorult, mindössze 10-20 cm vastag, de több négyzetméteres, óriásguillotine-szerű kőpenge osztotta kétfelé, ez és a fal között kellett lepréselődni az alattunk látható lejtős álfenékre.
Az itt talált cserepek
Itt azonnal kiszúrtam egy féltenyérnyi darab fekete cserepet… persze behullhatott, nem tartjuk valószínűnek, hogy valaha is ide emberek mászkáltak volna le. Mindenesetre ez az első eset, hogy mi egy teljesen új feltárású barlangban találunk cserepeket. (A Bölcső-hegyi- és a Kiss Péter-barlang is régóta ismert bejárati szakasszal rendelkezett.) Újabb, a fentihez hasonló, de még nagyobb guillotine-kő mellett még lejjebb csúszunk.
Már 15 m mélyen lehetünk. Itt egy újabb cserép, ez is a felszínen. De ez nem ugyanannak a darabja, mert sokkal vastagabb. Lefelé sajnos nincs tovább, a hasadék kb. 30-40 centisre szűkül és törmelék tölti ki, követ ledobni nem sikerül. A ferde törmeléklejtőt felfelé követve viszont egy beszorult (de teljesen stabil) nagy kőtömb alatt átbújva egy kényelmes térbe jutunk (“Travizórium”), ahol végre fel lehet állni, és a szélesség is van vagy 80 centi, és végre nem érzem magamat életveszélyben. Talán itt lehetne egy bezsákolt depót létesíteni, ha esetleg a mélypont bontására adnánk a fejünket. De nem hinném, hogy egykönnyen ráfanyalodounk. Felfelé azonban a beszorult kövek között járható nyílás látszik, ezért traverzálva (azaz a falakat szétfeszítve) elkezdek felmászni az agyagos, csúszós felületeken. Itt újabb két cserép kerül elő, abból a vastagabb fajtából. Pedig felfelé a járat vakon végződik, de elképzelhető minden további nélkül, hogy a hasadék korábban itt felettem is nyitott volt, és onnan hullottak be a cserepek.
.
A barlang mélysége kb 15, a poligonhossza 30 méter. A belőle télen felszálló erős huzat forrását nem sikerült azonosítani, mivel ottjártunkkor a barlang hőmérsékletnél kint melegebb volt, tehát a levegő az esetleges végponton a további felfedeznivaló szakasz felé mozgott, amit nem annyira lehet érezni, mint ha velünk szembe áramlana.
