Székely Kinga: Magyarország fokozottan védett barlangjai. (Mezőgazda Kiadó, 2003)
Borító
Az Istállós-kői-barlangnál kinyitva
A 425 oldalas, keménytáblás, A4 alakú, képekkel és térképekkel gazdagon illusztrált, igényes kivitelű mű átfogó képet nyújt Magyarország fokozottan védett barlangjairól, emellett rengeteg adatot tartalmaz. A népes szerzőgárda összetételének megfelelően a könyv inkább a természetvédelmi hatóság, semmint a feltárók szemszögéből mutatja be a barlangokat, például élménybeszámolókat nem találhatunk benne, ellenben a járatok néhol centiméteres pontosságú “műszaki” leírását annál inkább. (Például a Béke-barlangól így ír: “Az év nagy részében 80 cm-es maximális vízmélységre kell számítani a az Öt-tufától a Kötélhágcsós-szifonig, és 1-1,5 méter mélységű víz várható a Kötélhágcsós-szifontól az Óriás-teremig.) A színes borító tehát ne tévesszen meg senkit, egy szakkönyvről beszélünk, nem képeskönyvről és nem kalandregényről. Továbbá azokat és csak azokat a barlangokat tárgyalja, amelyek fokozottan védettek, ezáltal olyan barlangok is belekerültek, amelyek egyetlen felszínre szakadt teremből állnak, és kizárólag régészeti szempontból érdekesek, ugyanakkor kimaradtak olyan barlangok, amelyek esetleg nem nagyok, de további feltáró kutatások szempontjából jelentősek. Legnagyobb hibája, hogy az eltelt 10 év alatt elavult, ám ez nem róható fel a szerkesztőnek. Ezzel együtt a barlangásztársadalom eddigi legnagyobb irodalmi alkotásáról beszélünk, amelynek ott a helye mindenkinek a könyvespolcán!
