A barlang bejárata a temető sarkán (Fotó: Slíz Gy.)
(Alább Szencz Lívia írása olvasható)
A Hévíz és Keszthely között elhelyezkedő Cserszegtomaj a Dunántúl egyik legszebb területén fekvő, és legnagyobb kiterjedésű községe, mely a Keszthelyi- hegység DNy-i lábánál helyezkedik el. Itt fedezték fel 1930-ban a Cserszegtomaji kútbarlangot, mely kialakulását, elhelyezkedését és formakincsét tekintve Magyarországon – de Európában is – egyedülálló barlangrendszernek számít.
A barlangba érve egy másik dimenzióban találjuk magunkat, tiszteletet parancsolóan tárja elénk féltett világát – akárcsak egy templomba érkeztünk volna – melynek törékeny élete és a benne rejlő szépségei a múló idővel mit sem veszítenek magukból, sőt egyre gazdagabbá válnak.
Feltárása
A barlangot kútásás során véletlenszerűen találták meg kútásók a község temetője mellett. Akkoriban a kútásás létszükségletnek számított, mivel a környéken igen nehezen lehetett emberi fogyasztásra alkalmas vízhez jutni. Az emberek az így ásott kutak vizét használták mindennapjaikban.
A barlang nem rendelkezik természetes felszínre vezető kijárattal, így ha 1930-ban nem végeznek kútásást, soha nem fedezték volna fel a barlangrendszert. A kút teljesmélysége 63 méter, a barlang tényleges bejárata 52 méter mélységnél nyílt meg.
Az akkor 150 méter hosszú barlangban az első bejárásokat, valamint leírásokat Rozlozsnyik Pál (1931), és Darnay Béla (1934) végezte, az akkor megismert szakaszokat Szentes György (1947) mérte fel. Majd 1951-ben további kutatásokat Leél- Őssy Sándor végzett a barlangban.
A barlang további feltárása a budapesti Toldy Ferenc Gimnázium kutatóiból alakult Toldy Barlangkutató Csoport nevéhez fűződik, akik 1965-ben kb. 250 m járatot tártak fel.
Újabb feltáró kutatásokat 1980-tól az Alba Regia Barlangkutató Csoport majd az Acheron Barlangkutató Csoport végzett, térképezéseik után a járatok összhosszúsága 1400 m lett (1983). A csoport feltáró és tudományos tevékenységéhez később csatlakozott az 1989-ben megalakult cserszegtomaji illetőségű Labirint Barlangkutató Csoport- mai nevén Labirint Karszt- és Barlangkutató Sport Egyesület – mely csoport jelenleg is végez feltáró és tudományos kutatótevékenységet a barlangban.
A feltáró kutatásoknak köszönhetően a barlang jelenlegi összhosszúsága 2500 m lett.
(A kútba 1988-ban vaslétrát építettek be, mely jelentős mértékben megkönnyítette a barlangból való kijutást.)
Kialakulása
Homkkő oszlop, az egykori karsztfelszínen volt tölcsér negatívja
A Cserszegtomaji-kútbarlang a pannon homokkő és triász dolomit réteghatárán helyezkedik el. Az egykori felszín formakincse hasonlíthatott a mai trópusi mészkőkarsztok formakincséhez. A különbséget a dolomit bordák sajátos legömbölyített bordái jelentették, ellentétben a mai trópusi karsztok tarajos formáival. Az igen erősen tagolt dolomit térszínre a pannonban vastag üledék –homokkő- települt. A karros felszín mélyedéseit, repedéseit kitöltötte a rátelepült vastag pannon homokkő. A két kőzet települési határán a pleisztocén hidrotermális tevékenység végzett döntő barlangkialakító szerepet. A feltörő hévizek az oldható dolomit és az oldhatatlan (és vizet át nem eresztő) homokkő között alakították ki a barlang mai szövevényes járatrendszerű arculatát. A barlang egészén a boltozatot homokkő, a talpszintet az oldott dolomit képezi. A barlangkialakító tevékenységek során az egykori felszín negatív lenyomata maradt meg, melyet ma is megtekinthetünk barlangba való látogatásunk során. A barlang csaknem vízszintes réteghatáron helyezkedik el, a legnagyobb szintkülönbség 11 méter. A hévíz visszahúzódása során a barlang termeiben forrástölcséreket hagyott maga után, mely teljesen eltömedékelődött az oldási maradékkal, valamint a főtéből leszakadozott homokkőtömbökkel. A barlang több pontján is találhatunk ilyen forrástölcséreket.
Nagy termek
A barlang járatrendszerére jellemzőek a különböző nagyságú (átlagos méretük 5- 17 méter átmérőjű és 2- 7 méter magas) termek (pl. Lovassy- terem, Helikon- terem, Toldy- terem, Szürke- terem, Csoki- terem, Szabó Pál- Zoltán- terem, Alba Regia- teremcsoport) melyeket szűk, egy jól érlelt sajthoz hasonló bonyolultságú és irányultságát tekintve kiismerhetetlen járathálózatok kötnek össze.
És szűk átbújók, “kukacjáratok” (A képen a hagyományos térképezőeszköz, a függőkompasz látható)
Az 1930-ban felfedezett barlang máig sem fedte fel előttünk titkait, szövevényes járatrendszere még sok meglepetést tartogat a kutatók számára.
A pannon homokkő és triász dolomit réteghatárán kialakult barlang ÉK- DNy lejtésű járatrendszerében a hévíz oldásos tevékenysége a DNy-i mélyebben fekvő területeken nagyobb termeket ill. teremcsoportot oldott ki. A magasabban fekvő ÉK-i labirintusban kisebb termeket, szövevényesebb járatrendszereket formált. A hévíz visszahúzódása forrástölcsérein keresztül történt és hagyta maga után a nagyobb termeket.
Elméletünk szerint (amellyel én azért vitatkoznék – szerkesztő megjegyzése), minden nagyobb terem lehetett az Őshévíz feltörési pontja és a nagyobb termeket körülvevő kuszodás járatok pedig mint egy ártérként működtek. Amikor a hévíz visszahúzódása megtörtént a föloldott állapotban lévő dolomitot csak a nagyobb termek elnyelő tölcsérein keresztül szállíthatta el, így fordulhat elő az, hogy minden nagyobb terem talpszintje és az azt körülvevő kuszodás járatok talpszintje között kb. 2 méter szintkülönbség fordul elő. Jelenleg ezen elméletek szellemében végzünk feltáró kutatásokat a Helikon-teremből induló járatokban.
Formakincsei
A barlang legkülönlegesebb formakincsei közé tartoznak a pannon felszín negatív lenyomatát képező gótikus ihletettségű homokkő oszlopok, melyek konzerválták a barlang koránál feltehetően jóval idősebb (10- 14 millió éves) növényi (páfrány) lenyomatokat, ezen fossziliák a barlangban igen nagy mennyiségben fordulnak elő. A helyenként 2 méteres hosszúságot is elérő növények mindenütt álló helyzetben maradtak fenn, mely arra enged következtetni, hogy a növények nem szállítás útján kerültek ide, hanem a bordák közötti árkokban éltek, a fokozatosan feltöltődő mélyedések homokjában. A barlangban több helyen is találkozhatunk törmelék- felhalmozódással (némely járatban igen jelentős mennyiségben), melyet az üregek felharapózása során keletkezett – keletkező; ugyanis e jelenség napjainkban is tartó folyamat – omladéktömbök alkotnak. Legszebb példája az ún. Szürke-terem ahol ezen folyamatok következtében leszakadt a főte, mely a teremben hatalmas törmelék- felhalmozódást okozott – ennek következtében szabad szemmel is láthatóvá váltak a pannonba egymásra épült üledékek rétegei.
A barlang talpszintjét szinte mindenütt az oldási maradékként fennmaradt porló dolomit alkotja. Egyes helyeken szürke agyagbefolyások láthatók omlásos felharapózásokra utalva, valamint magas vastartalmú vörös agyag és okker is található a barlang néhány pontján. A barlang további ismeretlen járatainak elhelyezkedése és hosszúsága csak feltételezéseken alapulhatnak, konkrétumokat nem lehet megállapítani. Az ezzel kapcsolatos vizsgálatok jelenleg is tartanak. A járatokban nem tapasztalható uralkodó irányítottság.
Ásványkiválások
Legjelentősebb a barlangban sok helyütt és változatos formában megmutatkozó gipsz, mely az egyes homokkőoszlopokon kristálycsoportokat, máshol egyedi és megismételhetetlen formákat alkot – gipszrózsák,- lapok (helyenként csavarodott irányultsággal) és hajszálvékony tűk formájában. Képződése a homokkőben lévő pirit bomlásához kapcsolódik.
Gyakori ásvány a barlangban még a barit, mely igen különleges formákkal mutatkozik meg. Az ásványcsoportosulásokban helyenként pirit, valamint gipszkristály is felfedezhető, ez utóbbi a mangános és vas- oxidos tartalom által helyenként a narancstól, a rózsaszínen át egészen a barnásvörösig terjedő színskálát vonultat fel.
Igen szép számban és változatosságban található még meg a barlangban az ún. limonitcseppkő, mely hazánkban egyedi előfordulási helynek tekinthető (a Cserszegtomaji kútbarlangon kívül, legszebb példányait még az ugyancsak Cserszegtomajon területén nyíló Acheron kútbarlangban találhatjuk meg). E képződmények a fedőben lévő pirites rétegek vegyi bomlása során keletkeznek. Színük a világosbarnától egészen a sötétvörösig terjed. Fejlődésük jelenleg is tartó folyamat.
Lávához hasonló cseppkőféleség
Új felfedezésnek tekinthető egy olyan típusú „cseppkő” melynek anyaga montmilchszerű – lágy, fehér, túróállagú -, külsejét mangános kiválás borítja. Hosszúságuk 5-15 cm, vastagságuk kb. 1-4 cm. Egy idő után állagukból adódóan képesek saját súlyuk alatt leszakadni. Látványa a kiömlő lávához hasonlatos, a sötétvörös, helyenként csaknem koromfekete mangános bevonat alól vakító fehérséggel tűnik elő a cseppkő anyagát adó montmilch, akárcsak a lefolyó láva megszilárdult kérge alól kivillanó folyékony láva.
A barlang több pontján, a homokkő-falakon találhatók még a tenyérnyi hidrohematit kiválások (úgynevezett “kék-vörös foltok”), melyek szintén egyedinek tekinthetőek. A kiszáradás során kialakult orientált kristályszerkezet miatt látszik kékes színűnek. Több helyen az élénk vörösbe és kékbe öltöztetett oszlopokon a páratlan látvány még gipszkristályokkal is társul.
A barlangban található számos növényi lenyomat mellett további fossziliáknak is fellelhető néhány igen szép példánya. Az 1980-as években az Acheron Barlangkutató Csoportnak sikerült egy vízilófogat találnia, azóta csak napjainkban csoportunknak (Labirint Karszt- és Barlangkutató Sport Egyesület) sikerült felfedeznie újabb példányokat. Legszebb egy a Szürke-terem leszakadozott főtéjéből előkerült fésűskagyló, több fajta csiga maradványai, valamint csalánozók kövületei.
(Még több csodálatos fotóhoz görgess a cikk aljára!)
Klímája
egész évben állandó 12, 8- 13 C°.A barlangban a hazai átlagnál jóval magasabb a levegő CO2 tartalma. Ezen értékek kimutathatóan a belső zónákban magasabbak, olykor elérhetik az 5-7 %-ot is, ami szinte elviselhetetlen.
A CO2 mértékét a külső légtér és a barlangi légtér légnyomásainak különbsége következtében kialakuló légáramlás szabályozza. Magas külső légnyomás esetén a barlangba befele áramló levegővel a CO2 mértéke odabent csökken, alacsony légnyomás esetén kifele áramló huzat uralkodik, ilyenkor odalent a CO2 feldúsul. A barlangban korábbi elméletek szerint CO2 a pirit bomlása során keletkezik, mely igen csekélynek tekinthető, újabb elmélet alapján a barlang alatt meghúzódó hévíz okozhatja a barlang országos átlagnál magasabb hőmérsékletét, valamint a magas CO2 tartalmat.
Tudományos kutatások
Fenti elmélet helyességének megállapítása céljából a barlangban rendszeresen végez csoportunk detektorcserét együttműködve a debreceni ATOMKI- vel (Atommagkutató Intézet), valamint a Veszprémi Egyetem Radiokémia Tanszékével Kávási Norbert személyében. A barlang különböző pontjain az ATOMKI által küldött detektorokból 50 db került elhelyezésre, valamint a Veszprémi Egyetemtől további 14 db.
A sugárzást mérő nyomdetektorok a barlang átlagosnál magasabb (a radonból származó) sugárzását mérik, így térképezve fel az esetleges további feltáró kutatás lehetőségeit. A radon a kőzetekben kis mennyiségben jelenlévő rádioaktív elemek bomlása során keletkezik, és a repedéseken, járatokon át kerül a barlang légterébe. Mivel a levegőnél jóval nehezebb, a föld alatti, rosszul szellőző zárt terekben nagymértékben feldúsulhat. A radon maga is rádioaktív, bomlása során alfa-sugárzást bocsájt ki, így koncentrációja detektorokkal könnyen mérhető. Fontos adatokat nyújthat természeti jelenségek, éghajlati elemek kutatásához (pl. geológia, hidrogeológia, szeizmikus mozgások előrejelzése), esetünkben a szpeleológia (barlangtan) területén elérhető eredmények szempontjából. Ezáltal természetes környezetben, ugyanazon feltételek mellett a vizsgálatok sokszor megismételhetők, lehetővé téve így tudományos kutatásokban jelentős eredmények elérését. Csoportunk 2004. novemberében vette fel a kapcsolatot Dr. Csige Istvánnal (a debreceni ATOMKI Radon Csoport vezetője). A barlangok radon sugárzásáról Székesfehérváron tartott előadásán elhangzott, hogy a barlangban végzett huzatmérések (Élettani és klimatológiai kutatótábor a Cserszegtomaji kútbarlangban 1996, Vizsgálatok a Cserszegtomaji kútbarlangban 1997) alapján a barlang nyolcszor, tízszer nagyobb a jelenlegi 2500 m- s hosszúságánál.
Megállapodtunk Dr. Csige Istvánnal, hogy a detektorokat nem havonként, hanem félévenként cseréljük, mégpedig vizsgálati célból: mint Dr. Csige István előadásán elmondta, a barlangban végzett radon- (sugárzás-)mérések elemzése alapján vonhatók le következtetések és értékes adatokra juthatunk a további járatrendszerek felkutatását illetően, valamint magyarázatot kaphatunk arra a kérdésre, hogy a magyarországi barlangok átlagos hőmérsékleténél a Cserszegtomaji kútbarlang magasabb hőmérséklete (12, 8- 13, 5 C°) ill. az átlagosnál erősebb sugárzás mely tényezővel mutathat összefüggést. Dr. Csige István szerint az egykor a barlangrendszer alatt húzódó hévíz jelenléte okozhatja az átlagosnál magasabb hőmérsékletet és sugárzást. (Feltehetően az 1970-s évekig víz alatt volt a D-i ág egy része, melyből a víz később a karsztvízkitermelés következtében visszahúzódott, jelenleg nincsenek teljesen pontos meghatározások a visszahúzódás mértékét illetően.) Mivel a D-i ág (Alba Regia- teremcsoport) és a Nyák- teremből nyíló járatok mélyebben fekszenek (közelebb a hévízhez), így ezeken a területeken erősebb a sugárzás, magasabb a hőmérséklet.
A barlangban az 1980-as évektől végeztek rovartani vizsgálatokat, a begyűjtött mintákról az elemzés után kiderült, hogy egyedülálló leletre bukkantak. Olyan penészes, gombás anyagokban fejlődő barlangkedvelő rovarra bukkantak a kutatók, melyekből száz év alatt 10 db-t gyűjtöttek be hazánkban. Valamint szintén barlangkedvelő rovar- mohán, algán, gombafonalakon élő ugróvillásokhoz tartozó egyed. A bejárati csapdában egy árnyéklégy-félét találtak. Későbbi években is végeztek ilyen irányú tevékenységet kutatók, a begyűjtött minták Svájcba kerültek azonosításra, azonban a kiértékelés még várat magára.
1996-ban és 1997-ben egy hetes élettani és klimatológiai expedíció került megrendezésre a Cserszegtomaji kútbarlangban. A Labirint KBSE és kilenc barlangkutató csoport együttműködésével. Az expedíció ötletgazdája és szervezője Fehér Katalin, a Pagony Barlangkutató Csoport vezetője. Az expedíció klimatológiai, radiometriai, élettani, mikrobiológiai, geológiai vizsgálatokra és feltáró kutatásokra szerveződött. (1998-ban ugyanezen összetételű csapat az aggteleki Baradla-barlangban is hasonló expedíciót szervezett.)
Feltáró kutatás
A Labirint Karszt- és Barlangkutató Sport Egyesületrendszeresen végez a barlangban feltáró kutatást is. Csoportunk 2002-ben a hévíz visszahúzódásának nyomait kutatva tárta fel a barlang legnagyobb termében a forrástölcsért kibontva (Szabó Pál Zoltán- terem) egy 7 és fél méter mély akna ásásával az ún. „Alsó szintet”.
„Leél- Őssy Sándor több cikkben foglalkozott a Cserszegtomaji kútbarlang kialakulásával, morfológiájával. Szerinte a hévízfeltörés alacsonyabb szintre szállásával a kútbarlang szárazzá vált, további fejlődése megszűnt, pusztulásnak indult. Ez elsősorban eltömődésében nyilvánult meg, amely nem ment gyorsan a barlang zártsága miatt, mert csak a dolomitpor és a mennyezetről lehulló törmelék tölti ki. Valószínűnek tartja, hogy a mai járatok csak a barlang felső szintjét képezik, s ezeket eredetileg függőleges aknák kötötték össze az alsóbb szintekkel. A hévforráskürtők azonban már teljesen eltömődtek, így feltárásukra kevés remény van.”* (Részlet Kordos László: Magyarország barlangjai c. könyvből, 1984)
Leél- Őssy Sándor elméletére alapozva végeztük feltárását. Folyamatos ácsolás mellett lefelé haladva a kezdeti pordolomit után megjelent nedves szürke agyagos dolomit, melyben szabálytalan elhelyezkedésben téglatest formájú gipsztőröket (2- 5 cm hosszúságúak) fedeztünk fel, majd elértük az üledékes dolomit réteget. Itt 4 méter mélységnél repedésre ill. légrésre figyeltünk fel (kb. 20- 25 cm átmérőjű), mely szálkő dolomithoz érve elvált. Hasonlóan a „felső szinthez” a falfelületeken itt is megjelentek a mangán- oxidos, vas- oxidos bevonatok. A bíztató eredmények hatására folytattuk a talpszintsűllyesztést. A légrést tovább bontva 7 és fél méter mélységben kitárult egy gömbfülke, amelyből szintén 5- 10 cm-s légrések indulnak. A légrések irányában porszáraz dolomit üledékréteg található. A további kutatást illetően azonban félő, hogy a hévíz visszahúzódásakor a dolomit és szálkődolomit közötti részeket esetleg a később megjelenő karsztvíz hordalékai eltömedékelték.
Jelenleg az akna feneke a valamikori kút fenekétől (63 m) két méterrel lejjebb van (a kútban 3 méteres vízoszlop volt a kútásók elmondása szerint). Elméletileg a vizesedésnek hamarosan meg kellene jelennie, de a jelenlegi állapot szerint porszáraz minden. További ácsolással ill. talpszintsűllyesztéssel további járatok felfedezésében bízunk. (Az írás A FÖLDGÖMB XXXIII. évfolyam 2005/6. számában jelent meg)
A barlang dokumentációja és bemutatása
A barlang idegenforgalmi kiépítettség hiányában és fokozott védettsége miatt nem látogatható, csak a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság engedélyével, barlangászok számára.
A barlangot három évet átölelő (2005 – 2008), három ütemben elvégzett mérések során sikerült csoportunknak újratérképezni. Az új felmérések során kiderült, hogy a barlang jártrendszere csaknem 1000 méterrel hosszabb az eddig ismertnél, számos új, az egyes szakaszokat összekötő kuszodákra bukkantunk, valamint rejtett szépségekre (limonitok, gipszkristályok, növénylenyomatok).
A felmérést a Balatoni Nemzeti Park megbízásából a Labirint Karszt- és Barlangkutató Sport Egyesület végezte el Takács Ferdinánd vezetésével. A megbízás három ütemből állt. A barlang hossza az I. és II. ütem után 3006, 31 m lett, innen folytattuk a III. ütem méréseit, mely során a barlang jelenlegi hossza 3320 m lett.
2002–ben elkészült a Cserszegtomaji kútbarlangról készített közel fél órás film.Bemutatja a barlang keletkezését, különleges formavilágát, kutatástörténetét. A filmet a Keszthelyi Televízió készítette Tóth András és Somogyi Ákos személyében. Csoportunkból részt vett benne Takács Ferdinánd, Kassai Piroska, Szencz Lívia. A film a Környezetvédelmi Minisztérium támogatásával készült. Megtalálható a youtube-on is az alábbi linkre kattintva: https://www.youtube.com/results?search_query=cserszegtomaji+k%C3%BAtbarlang
Szencz Lívia
Labirint Karszt- és Barlangkutató Sport Egyesület
Kérdés : Mivel erről korábban soha nem hallottunk – nyilvánvaló a képek alapján, miért – , nem lehetne bizonyos részeit ( amelyek nem túl sok barlangász-tudást igényelnek ) megnyitni a nagyközönség számára – a Csodabogyós-barlang mintájára?
Cserszegtomajon nehezebb a helyzet, mert a barlang szűk, széndioxidos, ráadásul a lejárati 54m mély kút sokak szerint csak kötéllel járható (bár létra is van benne, de hivatalosan az nem használható, hanem kötéllel kell közlekedni), így viszont csak nagyon kevés emberrel és lassan működne. Lent is szűk, csak két helyen lehet felállva sétálni, a bejáratnál meg az Alba Regia teremben, és nincs semmi olyan látnivaló, ami egy turistának is tetszene: semmi cseppkő!
Persze ki lehetne termelni a barlangból a rengeteg kitöltést (homokot és kőzetlisztet), akkor lenne nagyobb hely (nem tudjuk, mekkora), de az a lejárat ebben a formában akkor sem enged át napi 20 embernél többet, de még azt is nehezen. És nem tudom azt sem, hogy vajon a barlanghoz tartozó Labirint Egyesület (Takács Ferdinánd) mit szólna hozzá.
Majd ha környezetvédelmi miniszter leszek, akkor visszatérünk rá
“A Nyák- teremből nyíló járatok mélyebben fekszenek (közelebb a hévízhez), így ezeken a területeken erősebb a sugárzás, magasabb a hőmérséklet.”
Vajon a barlang levegőjének radon tartalmának változása összefüggésbe hozható-e a hévízi tó irányába történő karsztos eredetű és a tőzeglápos vízmozgásokkal? Ismeretes a hévízi tó hideg és melegvizes karszt-eredetű forrás működése, melynek vízmozgásai a nyírádi 28 db bányavíztelenítési célból létesített mélyfúrású kutak leszívási tölcsérével is kereszteződött és folyamatosan hűlt. Ezek kutatása nagy háttérrel rendelkezik, hiszen a már 25 éve tartó, szinte csak ivóvíz vételezés célú karsztvíz kitermeléssel jó feltételezéssel, viszonylag rövid időn belül visszamelegszik a termálvíz 40 fok közelébe.
A világszinten egyedülálló gyógyvízvíz minőséget nem önállóan a 36 fokos termálvíz, hanem a tó forrásvizéhez diszpergáló lápos iszaposvíz szolgáltatja és folyamatosan biztosítja. Ha a Rezitől Zalavárig húzódó több tíz méter mélységű tőzeglápnak van kereszteződése a cserszegtomaji kútbarlang rendszerrel, akkor két szempont érvényesül: a radon eredete a hévízi tóban, és egy másik szempont, a tőzegláp kiterjedésében a vízmozgásokat a barlangjáratok is meghatározzák. Mivel a tőzegláp felett csak alig néhány méteres a környező dombságról erodálódott agyag és termőföld réteg, feltételezhető, hogy a tőzegláp, elképzelve úgy, mint egy hatalmas kiterjedésű szivacsot, magába gyűjti, és rövid időn belül továbbít mindenféle felszíni szennyezést. Ha például izotópos mérésekkel és jeltovábbító indikátor anyagokkal igazolható a barlangjáratok további kiterjedése és a felszín közeli megjelenése, akkor a tőzegláp bizonyos pontjain és a tó vizében is az indikátor anyagok érzékelhetők. A barlangjáratoknak a tőzegláppal való kereszteződése feltételezi a vízmozgások felgyorsulását. Ez egy további szempont lehet a tó védelme érdekében. Remélem, hogy a kérdésem valamelyik kutatási témájukhoz kapcsolódhat. A KÖFE, mint hatóság, és a témával eddig megbízott tudományos intézmények további kutatási területét képezhetné.
Csak néhány régi 2005 körüli tanulmányt tudtam olvasni a hévízi tó védelméről, és legtöbbje az említett hőmérséklet csökkenés dilemmájáról szólt, és annál sokkal kevesebb szólt a felszíni, felszín közeli, a tőzeglápban történő, vagy esetlegesen a karszt és a tőzegláp közötti víz átereszekről. A tőzeglápból való tó irányába mutató vízmozgás, mintha szóba sem jönne.
Ehhez kapcsolódóan kérdésem a következő állításra, tisztelettel kérném az Önök véleményét. Tételezzük fel, hogy a hévízi termálforrás az óriás kiterjedésű tőzegágy közepén úgy működik, mint egy vízsugárszivattyú. Minél mélyebben vagyunk, annál nagyobb a depresszió a két közeg, vagyis a vízzel feltöltődött tőzegláp és a tó kráter között, ha a felszín közelében már feltételezhetően csökken a felfelé történő áramlás sebessége, hiszen kitágul a tölcsér! A hidrosztatikai nyomás közötti különbség minden mélységben azonos. Ugyanakkor, a tó kráter bizonyos magasságában, a kráterben a felfelé áramló víz szívóhatása egyenlő lesz a tőzeglápon lévő nyomással, ugyanis szárazabb időben főképpen, mélyebben lesz a talajvíz szintje, mint a tóé. Megjegyezve, ettől a mélységtől felfelé a tó vize szivárog a talajvíz irányába, hiszen a tőzegágyból, mint egy szivacsból szívom ki a vizet, akkor a tó vize fog visszaszivárogni a talajba. Tehát, amennyiben a vízsugár szivattyúnak igaz a makro elmélete, akkor a kiegyenlítési nyomásszint, vagyis a tó ezen mélysége alatt történik a tőzeglápi közegből a lápi iszap beszivárgása. Hol a legnagyobb? Első közelítésben a forrás alján a legnagyobb, mert itt a legnagyobb a vízsugár sebessége. Itt áramlik be a legtöbb iszap, ezért néhány évtized elteltével tisztítani kell az alját. Ha állításom igaz, akkor hibás a környezetvédelmi tanulmány, hogy a lápi iszap nem pótlódik folyamatosan, és hiányzik az iszap, amit tisztításkor kitermelnek, hiszen a „lápi szivacs” iszap tartalma a világ végezetéig beáramlik a tóba és marad a tőzegváz. Az orchidea kedvelők még otthon is lemodellezhetik, hogy a csodálatos természeti alkotás, a világhírű hévízi termáltó hogyan működik! Miért lenne fontos azt kimérni milyen hatások játszanak közre elsődlegesen a talajvíz és a felszíni vizek mozgására? A tó környezetéből történő közvetlen és diffúz szennyezések mozgása miatt! Vegyünk egy szélsőséges időjárási helyzetet, az emlékezetes 4 évvel ezelőtti heves esőzést, amikor egy nap alatt 83 mm eső hullott, és a hévízi tó térségében lévő Gyöngyös patak itt a tó környéki erdősávval és művelés alatt lévő területekkel egy összefüggő vízfelületben volt és Keszthely alatt már a patak kiöntött, a Szennyvíztelep műtárgyait csak csónakkal lehetett megközelíteni. Ember nem tehetett erről a környezetvédelmi zűrzavarról! Sajnos az Emberiség igen, és annak minden tagja számít. Az is aki igazat mond, és az is aki azt elhallgatja! Vajon a vízsugárszivattyú elvvel hogyan is vagyunk? Hát úgy, hogy az egyensúlyi nyomászóna kifutott a tó medrének szintjéből, tehát ez idő alatt a tó felső vízrétege nem a felszíni közeg felé mozdult, hanem a felszín közeléből sok napon át oldódik be minden a tó vizébe. Olyan nagy baj azért nincsen, mert a vízmozgás állandó, de sajnos csak a kifolyó irányába tisztul azonnal, a tóparti közegben a szennyezések átmenetileg, nem tudjuk meddig és milyen mértékben a gyógyfürdő vizébe oldódnak vissza és jut a fürdőzőknek is belőle.
Úgy gondolom, a tó körüli vízmozgás még sok rejtélyt hagy maga után. Legyünk elővigyázatosak! A hévízi tó térsége is része egy hatalmas vízvédelmi területnek, ez nem más, mint a Zala folyó vízgyűjtője benne foglalva a Kis-Balaton védőterületét, amely a Gyöngyös Patak befogadója. Ezen túl menően, és ennek a narancssárga övezetnek matematikai közelítéssel szépen fogalmazva a részhalmaza, valójában környezetvédelmi szempontból a narancsvörös övezete a teljes tőzegláp, amelyben a talajvíz és a felszíni vizek szintjétől függően is változóak a vízmozgások. E-miatt a hévízi domb K-i oldalán megfontolandó, de egész pontosan, TILOS! bármilyen környezetet szennyező tevékenység, veszélyes anyagok tárolása, átmeneti elhelyezése. Reméljük, nem terveznek e-térségbe akár egy hulladékudvart építeni? Minden környezetvédelmi tanulmány felhívja a figyelmet a tó környékén épülő utak, épületkomplexusok és a turisztikai vagy bármely szolgáltatással, ipari és mezőgazdasági tevékenységgel kapcsolatos hatásokra. Azt a kérdést nem is érinti, hogy szabad-e erre a sávra hulladékudvart telepíteni? Biztosan igen! A balatoni vízgyűjtőre sem engedi! Talán a település Ny-i határába és akkor csak a balatoni vízgyűjtőn vagyunk? Vagy, mégsem, hiszen emlékeimbe beköszön, hogy a DRV Zrt. Attila ú-i termál kutja esetében, ami az Europa Fit és a Bányászüdülőt látja el termálvízzel, a hidrogeológiai védőidoma szépen átnyúlik Hévíz városa alatt nyugati irányba Felsőpáhok határába? Önök nem ugyanazt látják, amit én? Igaz 300 m mélységben, de karsztos övezetbe van, és van-e vajon a karsztos védőidomnak felszíni kereszteződése, és akkor egy hulladékudvart egyáltalán nem Hévízre szabadna telepíteni? Ez a kérdés december 21-én a közmeghallgatáson dől el? Önök tudtak róla? Vajon a már KÖFE tud-e róla?
Véleményüket tisztelettel várom és kívánok Önöknek és családjuknak boldog ünnepeket, jó egészséget!
Üdvözlettel: Katona Árpád
Hát, úgy gondolom, hogy ebben mi nem vagyunk kompetensek. Mint anyai vonalról zalai származású ember, a hévízi tó nekem is szívügyem, de az az igazság, hogy nem tudok hozzászólni a tó geológiai viszonyaihoz, mert azokat nem nagyon ismerem. A tőzeglápról is most hallok először, mármint hogy az nem csak ott a tó közvetlen közelében van, hanem messzebb is. Ugyanakkor ezt a vízsugár-szivattyú elméletet szerintem így felnagyítva nem lehet alkalmazni. Nagy keresztmetszetekről és kis sebességről beszélünk (a forrásbarlang tölcsérén kívül a víz áramlási sebessége elenyészően kicsi), így ha jól értem, hogy a sebesség miatti nyomáscsökkenésről van szó, akkor az a hidrosztatikai nyomáshoz képest elenyésző, tehát nem ez fogja meghatározni, hogy a víz merre áramlik, hanem a talajvíz lejtése. Ha párolgás van, akkor a tó vize szivárog kifelé, ha pedig esőzés van, akkor a környező talajvíz áramlik be a tóba. De ezzel a szennyeződések csak a tóba jutnak, nem a forrásba.
Egy biztos, hogy a Cserszegtomaji-kútbarlang ebből nem árul el semmit, a barlang legmélyebb járatai is a vízszint felett vannak több méterrel, és a barlang a dolomitot fedő homokkő alatt alakult ki. Egy ilyen a homokkő fedőrétegen át nem képzelhető el vízcsere a láppal, de hogy mi van egy kilométerrel odébb, arról a barlang vizsgálatával semmit nem lehet megtudni. Szóval ez a kérdés a kútbarlangtól független.