Jó hír: Kab-hegyen már egy sokkal nagyobb barlang nincs meg!

Dupla vagy semmi!

Újabb fejlemény Kab-hegyi (elméleti) barlangkutatásban. Immár egy sokkal nagyobb barlang nincs meg.
Kocsis Ákos geológus és barlangkutató mostanában, úgy tűnik, felülvizsgálta régebbi megállapításait. Eszerint a Kab-hegy bazalttakarója alatti fedett karszt nagy, összefüggő patakos barlangrendszerének forrása már nem Öcs vagy Pula térségében, hanem további 20 km-rel arrébb, Tapolcán található.

Így a Zsófiapusztai víznyelőtől mérhetőt távolság (légvonalban) több mint 2-szeresére nőtt.

 

Hogy ennek az előnyét értsük, magyarázatképpen definiáljunk egy új mennyiséget:

Legyen a “várható hossz” a feltáró barlangkutatásokra értelmezhető mennyiség, és jelölje a még nem ismert barlangrendszer tényleges hosszának és a siker valószínűségének a szorzatát. Előbbi a víznyelő-forrás távolsággal (területi sajátosságktól most eltekintve) arányos mennyiség, utóbbi pedig egy valószínűség,  0 és 1 közötti szám: nulla akkor, ha teljesen esélytelen a felfedezés, és 1 akkor, ha már bejárható a barlang

Így látható, hogy az elakadt kutatásokon kétféleképpen lehet segíteni:

Egyik megoldás, hogy a kutatás sikerének a valószínűségét növeljük – ehhez kell valami meggyőző érv, pl. új erőforrás bevonása, vagy egy komolyabb részeredmény – másik megoldás pedig a feltárásra váró barlangrendszer hosszának a növelése.

Ehhez a geológiai ismereteknek – és különösen a barlangászok geológiai ismereteinek – a töredékessége kiváló környezetet biztosít.

Egy cikk egy ábrával és néhány hivatkozással, egy előadás a szakmai napokon, vagy csak egy levél a barlangász levelezési listán, és máris egy háromszor akkora barlangot keresünk, aki tehát már fel akarta adni a kutatást, az új erőt meríthet.

Hiszen minél többet bontunk, annál nagyobb barlangot fogunk felfedezni – vagy mégsem?

Nem vagyok geológus, nem tisztségem kétségbe vonni, hogy a Kab-hegyi nyelőkben eltűnő víz Tapolcán bukkan-e a felszínre. Bár érdekes kérdés, hogy ezesetben az Ákos munkásságát figyelemmel kísérők számára jól ismert, eddig a Kab-hegy déli lábánál keresendő “egykor vízimalmot hajtó, csak a bányászat miatt elapadt karsztforrások” hova lettek?

Nem életszerű, hogy a bányaművelés kezdete óta alakultak volna ki a Tapolcáig nyúló vízvezető járatok. Pedig tizen-pár éve még Öcsön és Pulán voltak a források.

A teljes cikk elolvasható itt: epa.oszk.hu/02900/02993/…/EPA02993_karszt_es_barlang_2004-2005_027-032.pdf

Akkor még a Kab-hegy lábánál voltak a Nagy Rendszer forrásai. Bár már ebben a cikkben is megjelenik a hordalékot szállító tapolcai forrásokra való utalás, de itt még nem következik belőle a közvetlen “rövidzárszerű” összefüggés.

Megjegyezzük, a tapolcai feltörő vizek által szállított hordalék létére legegyszerűbb magyarázat is van, például, hogy az a befoglaló szarmata mészkő oldási maradéka.

Az eredeti Kab-hegyi Nagy Rendszer gondolata egyébként ennél korábban eredezik, mégpedig az 1986-os Karszt és Barlangban megfigyelhető ábrában, melyet Eszterhás István a Pulai-bazaltbarlangról írt cikkéhez mellékelt.

A cikk azt magyarázza, hogy a bazaltbarlang keletkezhetett egy karsztos üreg beolmásával. Ez egyébként igaz lehet, de ebből messze nem következik, hogy az a beomlott karsztos üreg egy Baradlához hasonló, egyenletes lejtésű, egyenletes keresztmetszetű folyosó volna, amint azt a rajz sugallja. (Eleve a mészkő és a bazalt határa sem olyan szép sík lehet, mint ahogy a rajz mutatja, ezesetben ugyanis nem lennének a sík bazaltfelszínen mészkőkibukkanások.)

A teljes cikk elolvasható itt: epa.oszk.hu/02900/02993/…/EPA02993_karszt_es_barlang_1986_1_023-032.pdf

De lépjünk ezen túl, és tételezzük fel, hogy a Zsófiapusztai-víznyelőben elnyelődő víz Tapolcán, a Berger Károly-barlangban lép felszínre.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy adott esetben ember számára végigjárható, pláne nem légteres járat kötné össze a két barlangot, ahol kamazzal lehet végighajtani a barlangi patak sóderes fövenyén.

Miért nem? Mert Tapolca nem Jósvafő.

Bővebben kifejtve azért, mert a termálkarsztokban egész más a víz áramlási rendszere, ezért egész más járatszerkezet alakul ki, és egyáltalán nem jellemzőek a nyelőtől forrásig végigjárható barlangrendszerek. A karsztvízszint lejtése kicsi, és víz nagyrésze nem karsztvízszint közelében áramlik, mint a hidegvizes karsztokon, hanem lefelé áramlik a mélykarsztba, hogy aztán a források közelében a felmelegedés miatt a felszínre lépjen. A horizontális áramláshoz pedig az áramlásban részt vevő vízréteg nagy vastagsága miatt jóformán végtelen keresztmetszet áll a víz rendelkezésére, az áramlás nagyon lassú, és a keveredési korrózió csak a nyelő és forrás közelében tud hatékonyan érvényesülni.

Továbbá a víz alatti áramlás során a gyorsabban fejlődő járatok lecsapoló hatása sem érvényesül, így semmi nem indokolja, hogy egy vonalszerű fő járat oldódjon ki, amely végigjárható (vagy legalább végigúszható) összeköttetést biztosítana a nyelőtől a forrásig.

(Ugyanezért nem fognak soha feltárulni a Bánki víznyelő horizontális szakaszai sem. És ezért nem volt semmi értelme bükkben a Pénz-pataki víznyelő szifonját támadni, és ezért nem lesz a pilisszentkereszti Szurdok-völgyi víznyelőnek sem járható kapcsolata a Csillaghegyi strandig. Mert a víz ott is átjut, ahol a kacsa nem!)

Természetesen ez nem jelenti azt, hogy Kab-hegyen vagy Tapolcán ne lenne értelme barlangot kutatni.

Valószínűleg a Berger-Károly-barlang még további csodákat rejteget a maga kis 20 méteres vastagsággal behatárolt szintjében. De aki az ottani forrástermekben feltörő vizek nyomában szeretne lefelé komoly folytatást felfedezni, az a keveredési korróziós barlangkeletkezésnek és a termálkarsztok működésének az alapjait nem értette meg.
Ugyanúgy valószínű, hogy Kab-hegyen lehet még további új víznyelőket, illetve ismert víznyelőbarlangok újabb szakaszait felfedezni, amint az történt pl. a Bújólik-3 nyelőben nem is olyan rég. Kérdés csak az, hogy megéri-e minden áron ezt erőltetni, amikor láthatóan az egy feltárt méterre eső ráfordított energia borzasztóan magas. Ennek az oka lehet a terület szűkös adottságain vagy a szerencsefaktoron kívül az is, hogy a kutatás irányítása nem megfelelő – aminek Kab-hegyen óriási hagyománya van, lásd a Zsófiapusztai-víznyelő esetét, ahol a 2000-es évek elején a szükséges munka kb. 20-szorosával sikerült feltárni a barlangot, a Kab-hegyi Nagy Rendszer máig egyetlen horizontális szakaszát, és ahol a mélyponti szifon alját elérve a Bakonyi Szövetség egyesített csapata lefelé folytatta az ásást (ezt onnan tudom, hogy magam is részt vettem benne).

Megjegyzés: Ennek az írásnak célja nem valaki vagy valakik megsértése, se nem cél szpeleopolitikai állásfoglalás kialakítása, csupán a barlangász körökben kitartóan terjesztett, és megfelelő cáfolat hiányában egyre mélyebben begyökerező tévhitekkel szemben a józan ész képviselete.