A Magyarország leghosszabb nemkarsztos barlangjaként számon tartott Csörgő-lyuk a Mátrában, Mátrakeresztes falu fölött, az Ágasvár nevű hegy oldalában található. Mélysége 30, összhosszúsága 370 méter. A nemkarsztos eredet azt jelenti, hogy a barlang kialakulásának semmi köze nem volt a barlangjaink zömét kialakító oldásos folyamatokhoz, befoglaló kőzete nem is karsztosodik, esetünkben vulkáni hamu- és törmelékszórási agglomerátum, pontosan riolittufa.
Eredetét a hivatalos magyarázat tektonikus mozgással magyarázza, azonban könnyebben elképzelhetőnek tartjuk a befoglaló riolittufa kőzetnek az alatta található agyagos rétegen való megcsúszása vagy megsüllyedése miatti repedést vagy omlást, tehát az áltektonikus keletkezést. Feltűnő, hogy a hasonló barlangok (például a Disznós-árki) alatt rendre megtalálható egy forrás, amely szintén a vízzáró agyagréteg jelenlétére utalhat.
A barlang oldalnézete (forrás: Barlangnyilvántartás)
Egyes járatait már a történelem során is ismerték, első említése Szabó József geológustól származik 1869-ből. Jelenlegi méreteit az 50- és majd a 80-as években zajlott kutatások során érte el. A barlang végpontjain jelenleg is nagy mennyiségű és sokféle fajtájú kalapács van szertehagyva kutatási hulladékként.
Bár a térkép által jelölt tavat a barlang alapos bejárása ellenére sem találtuk, az egyik végpontján (a bejárattól balra) vízcsobogás hallható, talán innen ered a “csörgő” elnevezés.
A leírások megemlítik, hogy a barlang mélyebb pontjain a hőmérséklet az éves középhőmérsékletnél jóval kevesebb. Ennek a jelenségnek a magyarázata az általam törmelék-huzatnak elkeresztelt hatás lehet, amely szerint a huzat alsó bejáratának környékén lévő befoglaló kőzetanyag, ha nem szálkőről, hanem omladékról van szó, télen annyira áthűl, hogy a nyáron ellenáramként érkező (évi átlaghőmérsékletű) barlangi levegő nem tudja visszamelegíteni, így azon a szakaszon a kőzet hőmérséklete az áltaghőmérséklet alá csökken.
A veszélyes, nehezen járható (omladékos) barlang bejáratát több rácsos ajtó is védi (de legutóbbi ottjártunkkor egyik sem működött rendeltetésszerűen), kezelője a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, kutatási engedély nincs rá kiadva.
A bejárat télen. Figyeljük meg a huzatot jelző papírzsebkendő-csíkot!
2015-ben beadtunk egy kutatási engedély iránti kérelmet, melyhez a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság a barlang bejáratának az omlásveszélyessége miatt nem járult hozzá, így az elutasításra került. Tény, hogy a bejárati szakasz már a 2010-es ottjártunkkor is ijesztően omlásveszélyesnek nézett ki. (Hogy ezt hogyan tervezik elhárítani, vagy azóta már megoldották-e esetleg, arról nem tudunk.)
A barlang felett, jóval magasabban (kb. 100 méter szintkülönbség) egy téli terepbejárás során erőteljesen huzatoló kiolvadásokat találtunk, amelyek akár lehetnek az ehhez tartozó felső bejáratok is. Persze ha ez így is van, akkor is semmi bizonyíték nincs rá, hogy a huzat útja végigjárható lenne (a törmelékben a levegő ott is el tud menni, ahol az ember nem), de érdekes lenne vizsgálni, mert nemkarsztos viszonyok közepette akár az 1km-es összhosszúság vagy a 100 méteres szintkülönbség elérése is már óriási eredménynek számítana. (Jelenleg ebben a vulkáni agglomerátumos áltektonikus barlang kategóriában Magyarországon egyetlen olyant sem ismerünk, amelyben érdemi barlangtúrát lehetne tenni.)
Az adatok forrása az Országos Barlangnyilvántartás
—
Egy apró megjegyzés: rendszeresen felbukkan az internet különféle bugyraiban a “szuperkocka”, amely állítólag ebben a barlangban található, és hol gránitból van, hol nem, hol kicsi, hol nagy (de mindenképpen kocka alakú), és hol az időt, hol a mágneses teret változtatja meg, de már azt is hallottam róla valahol, hogy magától forog. Nem tudom, hogy honnan ered ez a képtelenség, én már akkor is hallottam róla, amikor az internet még gyerekcipőben járt, de természetesen ilyesmi a barlangban nincs (és másutt sem).
A barlangban a földmágneses tér valóban eltérülhet, de ez nem valamiféle misztikus dolog okozza, hanem a kőzet vastartalma – ez azonban bármelyik vulkanikus kőzetben kialakult barlangról elmondható, azok vastartalma ugyanis elég lehet ahhoz, hogy az iránytű ne a mágneses északi pólus felé álljon be. (Ezt volt is szerencsénk megtapasztalni a Visegrádi-hegységben található Disznós-árki-barlang térképezésekor)
az ötvenes-hatvanas években – gyerekként – nyaranta többször is jártam ott egy m.szentimrei rokonommal és barátaival . ők nagyon jól ismerték a barlangot . kötelekkel nagy területeket másztunk be . egyszer el is tévedtünk . a csobogás igaz de nem találtuk a hang forrását . az iránytű – pólus – eltérítése is igaz . 2010-es években jártam arra megint a függőlegesen hosszúkás bejárat már át volt betonozva – nem tudom a meredek oldalban hogyan vittek oda annyi betont ? – nagy csalódás volt , én környezetrombolásnak nevezném .