Hossz: legalább 3km, Vertikális kiterjedés: 106m, Bejárat: 630m és 542m tszf.
A Szivárvány régi részei
A kétszintes átmenő barlangrendszert a középső triász Fehérkői Mészkő Formációban a szomszédos Vesszősi Pala formáció területéről lefolyó vizek alakították ki. Kialakulását az tette lehetővé, hogy az Alsó-Sebesvíz-völgy (mely egy törésvonal mentén alakult ki) mélyen bevágódott a szomszédos vulkanikus kőzetekbe és észak felé megcsapolta a Fehérkői mészkősáv vizét.
A barlang lényegében egy hosszú, általában kényelmetlenül szűk fő ágból áll, amely több helyen időszakosan lezáródó szifonokkal tagolt, és amelybe kürtők, illetve oldalágak is csatlakoznak. Bonyolultabb, labirintusos járatok a nyelőzónában és a forrás közelében találhatók csupán. A barlang két nagyobb terme, a Kovács Attila-terem és a G-terem a két járatszint egybeszakadásával jött létre. A barlangra többhelyütt változatos cseppkőkiválások jellemzők, különösen gyakoriak a retekcseppkövek és a cseppkődobok.
A barlangrendszer forrását, a Sebes-forrást már Jakucs László is megemlíti 1951-ben a Földtani Közlönybe írt cikkében. Ő körülbelül 4-5 kilométerre becsülte a mögötte lévő barlangrendszert.
Az új szakaszba vezető sóderszifon
Feltáró kutatásában a Miskolci Bányász Sportkör Barlangkutatói érték el az első eredményeket. 1969-ben ők tárták fel a Szivárvány-barlangot. A kutatás helyét a felfelé áramló meleg barlangi levegő által a hótakaróba olvasztott folt jelölte ki. A csoport 1974-es széteséséig itt és még hét további kisebb barlangban is aktívan kutattak a Sebes-források vízgyűjtőjén.
Ezután hosszú szünet következett, majd 2006-ban Kiss János a Sebes-források felett szintén a havat megolvasztó kigőzölgést észlelt és még az év augusztusáig 250 méter hosszban tárta fel a Sebes-barlangot. A forrás felől a kutatás ezután már csak kisebb eredményeket hozott. 2009-ben az akkor véget ért kutatásvezetői tanfolyamon jó kapcsolat alakult ki a BABESZ és az MLBE kutatói, Piri Attila és Sűrű Péter között, akik közös húsvéti kutatótábor szervezésébe kezdtek a területen. Ennek során a jól huzatoló sóderszifont átásva viszonylag gyorsan jutottak túl a Szivárvány-barlang 1974-ben elért végpontján. Az általuk szervezett, mindkét szervezetetet és független kutatókat is megmozgató igen aktív kutatásnak köszönhetően még ebben az évben sikerült a forrás és a nyelő felől külön-külön megismert barlangrészeket összekötni és így megteremteni Magyarország első átmenőbarlangját. A két barlangot összekötő, utolsó 20 méteres szakasz megtalálásával a miskolci Kiss János tette fel a pontot az i-re. A barlang kutatása a következő években a rányelő kürtőkben és emeleti szakaszokban folytatódott kisebb, de képződményekkel szinte teljesen beborított további szakaszokat eredményezve.
Egy “tágasabb” szakasz a főágban
“Sej, agyagos a fotósállvány, cudar hely ez a Szivárvány!”
Hátra van még a kürtők, oldalágak, emeleti szakaszok teljes feltárása, majd feltérképezése. A legnagyobb további kutatási potenciállal azonban a Fenyvesréti-víznyelők felől induló, vélhetően szintén a Sebes-forráshoz tartó járatok feltárása kecsegtet.
Ezen járatrendszer első (fosszilis) szakaszát sikerült a Sebes-barlang felől Sűrű Péternek és barátainak feltárniuk 2014 januárban. 500 méternyi új járat, szokatanul nagy termekkel és gyönyörű cseppkövekkel. A legnagyobb ezek közül a Szalámis-terem, amely a lemezesen széthulló, vékony rétegződésű mészkő aprózódásából származó kőlapokról kapta a nevét.
A barlang mindkét bejárata lezárt, a BNPI hozzájárulásával látogatható. A komoly kihívást jelentő átmenőtúra csak megfelelő időjárási viszonyok esetén lehetséges a fő-ágban egymást követő időszakos szifonok miatt. A Szivárvány-barlang régi részén egy igen kegyetlen szűkület is visszafordítja a nem kellően elszánt (vagy túlméretes) látogatót. A szűk, rendes és potenciális szifonokkal tarkított barlang éppen ezért árvízveszélyes, bár ilyen balesetre eddig nem volt példa. Csak elektromos világítással, a kutató egyesülettel együtt, kutatási célból látogatható!
a barlangról készített videónk linkje: http://youtu.be/Dd-Bs916G4E
a barlang vázlatos térképe
Szalámis-terem (Fotó: Berentés Ágnes)
Tetaráták az Innováció-terem feletti szakaszban (Fotó: Berentés Ágnes)
