• 63. MKBT-Barlangnap, Hollóstető – vélemény

    .

Pénz-pataki-víznyelőbarlang

Hossz: 1989 m, Mélység: 139 m

A triász mészkőben kialakult barlang Répáshutától Keletre, az Eger-Lillafüred országút alatt nem sokkal található, a Pénz-patak végpontján.

Jégtünemények – télen be is tud fagyni a barlang

A barlangot 1953-ban Jakucs László vezetésével tárták fel, gyakorlatilag egy omladékban való, felszínközeli bontást követően minden további akadály nélkül lejutottak 150 méter mélységig, a szifonig. Később a barlanggal a Vörös Meteor Diogenész csoportja és a Pénzügyőrség barlangkutató csoportja is foglalkozott, de a szifon mögötti járatokat azóta sem sikerült senkinek elérnie.

A barlang erősen lefelé tart, vízszintes járata gyakorlatilag nincs, csak a szifon előtti rövidke folyosó. Általában szűk, igazán tágas járat csak a Nagy-fal és a Jutka-kürtő. Számos párhuzamos akna jellemzi, így akár kétféle útvonalon is eljuthatunk a Nagy-fal szájához. Maga a Nagy-fal egy igen tekintélyes vető mentén oldódott ki, amely vetősík vélhetően további, fejlett ismeretlen járatokat rejt még.

A feltárásról igen részletes, regényszerű beszámoló olvasható Jakucs László “Szerelmetes Barlangjaim” c. könyvében. Ebből a Jules Vernét megszégyenítő élménybeszámolóból, amelyet elrettentő példaként állíthatnánk a jövő barlangkutatói elé, kiemelendő a Nagy-fal meghódításának története, amely a Jakucs által leírt és a könyvben ábrázolt formában (azaz egybefüggő, 64 méter mély szakadékként) egyáltalán nem is létezik.

A Nagy-fal így jelentik meg Jakucs László könyvében

A Nagy-fal következetesen így jelenik meg Jakucs László könyvében

Ereszkedés a Nagy-falon

Ez pedig a jóval szerényebb valóság

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A valóságban egy meredeken lejtő hasadék, amely eleinte átérhető, később pedig rendkívül tagolt falú, és széles párkányok osztják meg, annyira, hogy végső esetben akár még kötél nélkül is lehetséges rajta közlekedni. Ugyanez egyébként elmondható a súlyos baleset helyszínéül szolgáló Jutka-kürtőről, hogy kellő ügyességgel szabadon mászható. Így akik a barlangot az említett könyvből ismerték meg, rendszerint csalódnak a bejáráskor. Vigasztalásul álljon itt az, hogy legalább a cipőharapós történet igaz. Legalábbis Weress Kálmán, akinek Jakucs a naplóját idézi, személyesen megerősítette nekem, hogy valóban beleharapott a “Holly fiú” tornacipőjébe a Nagy falon, ám az nem igaz, amit a rajz mutat, hogy annak egy szál lábujján lóg, mivel közben a saját lábai a falon és kezei a kötélen voltak, tehát a tornacipőbe való harapás csak amolyan rásegítés volt.

A barlang által támasztott legnagyobb kérdés, hogy hová vezeti a vizét, nem oldódott meg megnyugtatóan. Korábban történtek ugyan eredményes víznyomjelzések, például a Lycopodium-spórák a Garadna-völgyben kerültek elő, az 1975-ös sózás a Szinva-forrásban bukkant fel, Jakucsék vízfestése Kordos szerint a Kácsi forrással mutatott kapcsolatot, Szilvássy Gyula pedig – 15 kg-os gigászi fluoreszceinadaggal – a Latorúti forrást jelölte meg végállomásként. Maga Jakucs viszont azt írja a könyvében, hogy az ő fluoreszceines vízfestése sehol sem jelentkezett, de szerinte a szifon mélysége miatt a Szinva és a Hór-völgyi források nem is jöhetnek szóba. (Egyébként a Hór-völgy igenis szóba jöhet. A Szinva- és a Margit-forrás valóban magasabban van.) Emiatt kialakult az a nézet, hogy közvetlen kapcsolatban áll a mélykarszttal, azaz a benne eltűnő víz évezredek múltán mondjuk Miskolctapolcán jelenik meg.
Itt érdemes elgondolkodni, hogy mi okozhatta azt, hogy 4 víznyomjelzés 5 különböző eredményt hozott? Elvileg egy karszt vízrendszere képes lehet arra, hogy kétfelé vezesse a vizet, tehát például egy szifonban vehet a víz más irányt, mint a korábbi (azóta “szifonkerülő”) járat iránya, így azt az eredményt kapjuk, hogy nagy vízállásnál mindkét forrásba, kis víznél pedig csak az egyik forrásba fog vezetni. Nyilván nagy víz esetén a képzeletbeli szifonon áthaladó kevés víz később alaposan felhígul, így akár az is megtörténhet, hogy nem is lesz észlelhető, tehát azt fogjuk tapasztalni, hogy egyik vízfestés ide, a másik pedig oda vezette a vizet. Megtörténhet az is, hogy a víz egy mély szifonban olyan sokáig állomásozik, hogy mire a továbbhaladáshoz szükséges magasságot egy áradás hatására eléri, addigra a forrásnál a figyelőszolgálat már régen megszűnt. Szintén megtörténhet, hogy az ismeretlen szakaszban nem várt méretű víztömegek húzódnak meg (ami nem feltétlenül jelent légteres tavakat, lehet az irdatlan mélységű szifonok sora is), amelyekben a festék az észlelhetetlenségig hígul. No meg például spórákkal végzett víznyomjelzés esetén mi sem egyszerűbb, mint a ruhánkon vagy a kezünkön véletlenül átszállítani a bekevert spórákat a forráshoz, majd ott észlelni őket. Mellesleg megtörténhet az is, hogy a nyelő egy a végpontnál magasabban található forrásba vezeti a vizet, mondjuk olyankor, amikor a vízszint éppen 40 méterrel megemelkedik, és fölé kerül annak a forrásnak, amely egyébként kisvízkor magasabban lenne.

Mire nem jó a salgó polc...

Mire nem jó a salgó polc…

Mindazonáltal az egész vízfestés-ügy tanulsága, hogy sajnos a tudományos méréseink nagyon sok esetben nem megbízhatóak, mert a kutatók gyakran csak a szakmai elismerés érdekében végzik munkájukat, és ezért az eredmény hitelességére kevés figyelmet fordítanak. Mivel a vízfestések vagy más mérések zömét soha senki nem ellenőrzi, ez általában nem derül ki.

Bár a szifon kutatása is érdekes lehetne, kézenfekvőbb a szifon előtti, felfelé tartó kürtő, amely egy agyagos omladékba torkollik, amelyet már többször próbáltak meg (sikerrel) olmasztani, de továbbjutást nem értek el. A térkép egyébként számos más, kérdőjeles végpontot is tartalmaz. Megjegyezzük, hogy a barlangból nyáron erőteljes légáramlás áramlik fel, ami azt jelenti, hogy huzat szempontjából alsó bejárat, tehát a felső, fosszilis járatok és egyéb mellékágak kutatása lehetne izgalmas, amely a mélységet is növelhetné, hiszen a barlang egy mély völgy alján nyílik. A barlangban a legfrissebb (2015-ös) helyzet szerint ismét zajlik feltáró kutatás, Csepreghy Ferenc és társai által, akik kutatási engedéllyel rendelkeznek.

Vigyázat...

Vigyázat…

A részletes, minden oldalágat tartalmazó térképet a BNPI megbízásából Szabó Zoltán (Roky) készítette 2006-2008-ban, amely a korábbi hosszúságadatot kb. 3,5-szörösére növelte.

Adatok forrása: Kordos László: Magyarország barlangjai és termeszetvedelem.hu

 

 

Szalamandrás galéria:

Invalid Displayed Gallery

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>