A Nagy-fennsíkon nyílik, 739m tszf. magasságban, egy töbör oldalában, zsombolyszerű aknával. Triász időszaki mészkőben alakult ki. A 120 m összhosszúságú, csupa aknából álló barlangot a bejárati akna 24m mélységig való kibontása árán 1964-ben tárták fel eleink. Az eredetileg 130 m mélynek mondott barlangról utóbb kiderült, hogy csak 87m mély.
A barlang jelen pillanatban a kevés aktívan zajló bükki feltáró kutatások egyikének helyszíne, mélysége több sikeres szűkülettágítás után elérte előbb 115, majd a 135 métert, a 2013 nyári nagy felfedezéssel pedig a 223 métert egy több csoportból alakult kicsiny kollektívának köszönhetően, Rántó András (Dis) és Sűrű Péter (Szifon) vezetésével.
A kutatás különös jelentőségét az adja, hogy a barlang esetében a végponton észlelhető huzaton túlmenően a bejárat és a forrás szintkülönbsége 400 méter…
Mindemellett a barlang – bár víznyelőnek említik – a jellege alapján inkább zsomboly lehet (a falak felületén lecsorgó víz primer oldással alakította ki, tehát nem feltétlenül zajlott benne nagy vízhozamú nyelőtevékenység), ami miatt nem garantált, hogy fejlett horizontális járat tartozik hozzá a karsztvízszinten – de ettől még a 300 méteres mélység átlépésére jó eséllyel pályázik. A feltételezések szerint a Szinva-forrásba vezetheti a vizet.
A barlang nyitott bejárata ellenére csak a BNPI hozzájárulásával látogatható, fokozottan védett, a bejárásához kötéltechnikai ismeretek és felszerelés szükséges.