Egyik nap különös kéréssel keresett meg egy idős úriember: Elmondta, hogy ők gyerekkorában a Mátyás-hegyi-barlang (illetve akkori nevén Futura-barlang) akkori bejáratközeli szakaszában kialakított óvóhelyen vészelték át a II. világháborút, és arra kért, hogy szervezzük meg neki és néhány, még élő egykori társának a barlangba való lejutást.
Szívesen vállaltuk, tisztázva, hogy nem magába az óvóhelybe tudtunk bejutni, lévén hogy a barlang régi bejáratát az Eötvös Loránd Tudományegyetem Gravitációs Alappontja foglalja el, mindkét irányból (tehát a felszín felől és a barlang felől is) lezárva. Ebből kifolyólag csak annyit tehettünk, hogy a barlang jelenlegi bejáratán át elmentünk a belső rácsos lezárásig, de ezeknek a túlélőknek, akik 60 évvel ezelőtt voltak fiatalok, ez is kihívás volt.
Számunkra legalább olyan érdekes volt a túra, mint nekik, sőt érdekesebb, mert rengeteg olyan dolgot tudtunk meg, amelyet ma már elképzelni is nehéz. Éppen ezért vállalkoztunk a túra megszervezésére, mert szeretnénk minél több információt begyűjteni és megmenteni a feledéstől, és úgy gondoljuk, hogy nem csak a barlangok mértani adatai, hanem a hozzájuk kapcsolódó történetek is méltóak a megőrzésre.
Magyar Ákos, aki a csoportot összegyűjtötte, elmondta, hogy annak idején 300-an zsúfolódtak be az óvóhelyre, amelyet a Futura nevű kereskedő cége alakított ki, eredetileg gabonatárolás céljára. Az óvóhely még aggregátorral is fel volt szerelve, azonban a füst kivezetése nem volt megoldva, ezért a főzés a bejáratban történt, sparhelteken, és oda bizony előfordult, hogy becsapódtak repeszek. Főként káposztalevelet ettek, de egyikőjük például kimerészkedve az elhullott lovakból fejtette ki a húst, amelyet a kemény télben egyszerűen kint hagyva lehetett tárolni.
Barlangászként mindebből semmit nem tudunk, csupán a Tűzoltó-ág felé menet a lépcsősoron elhaladva látjuk, hogy valaha valamilyen céllal ki volt építve a barlangnak az a része.