Úgy látszik, a száraz tavaszi időjárás kedvez a könyvek megjelenésének, mert sok éves szünet után heteken belül már a második, valóban könyvnek nevezhető barlangos könyv jelenik meg, ezúttal Dr. Leél-Őssy Szabolcstól, a Szegedi Tudományegyetem kiadásában.
A kicsiny vetítőterem teli volt, mint a hetes busz csúcsforgalom idején
A könyv megjelenését a témájául is szolgáló József-hegyi-barlang felfedezésének 30. évfordulójára időzítették, amelynek keretében Adamkó Péter és Leél-Őssy Szabolcs kis ünnepséget (előadást majd pezsgőzést) is szerveztek a Szemlő-hegyi-barlang fogadóépületében. A rendezvény számára helyet adó vetítőterembe az érdeklődők nem fértek be, még a felső ablakoknál is többen figyeltek, persze az nem látó- hanem csak hallóhely volt, ugyanis ők a vetítővászon mögött (és fölött) helyezkedtek el.
A vetítést Adamkó Péter kezdte, akinek beszámolója sokkal inkább a barlanghoz kapcsolódó felszíni szálakról szólt. Pártállástól függetlenül hallhattunk sztorikat, előkerült Kádár Jánostól Sólyom Lászlóig szinte a teljes paletta. Na jó, Vona Gábor még nem volt a barlangban, ámbár az is lehet, hogy csak nem tudjuk. Közben persze hallottunk néhány történetet, amely a terület beépülése ellen tenni nem (eléggé) képes természetvédelemre nézve nem túl dicsőséges, ugyanakkor bennem felmerült az is, hogy mihez kezdett volna Péter, ha az ország első számú elit-negyede történetesen nem ezen a termálkarsztos területen, hanem valahol máshol, mondjuk egy bazalthegyen vagy löszdombon alakult volna ki? Akkor aztán hogyan vághatták volna el Kádár elvtárs titkos villanyvezetékét?
Na ő vajon ki lehet?
Azért a sztorik mellett a József- bontásról és annak résztvevőiről szóló régi felvételek is előkerültek, és – legalábbis számomra – igazán érdekes volt látni a jól ismert nagy, híres, öreg barlangkutatókat tojáshéjjal a fenekükön, szedett-vedett felszerelésben, amely 30 éve még nem számított szégyennek.
Aztán – miután a hallgatóság már csaknem megfulladt a zsúfolt, levegőtlen helyiségben – sorra került Szabolcs előadása, amely már sokkal inkább magáról a barlangról szólt, annak képződményeiről. Gyönyörű fotók sorakoztak egymás után, itt azonban átadtam az ajtóban lévő legszélső állóhelyemet egy később érkezett kollégának, hadd lásson valamit ő is. Egyébként a legjobb helyet Ákoska foglalta el, ő ugyanis végigfeküdt hanyatt a terem szélén szabadon maradt (padok nélküli) területen.
Végül azért a barlang is szóba került
Az összesen 2 órán át tartó vetítést követte a nemrég megjelent “Kristálybarlang a nagyváros alatt” című könyv árusítása és dedikálása, amelyről hamarosan ajánlót is közzéteszünk itt a honlapon. A népcsődületet kihasználva én is árusítottam a Felfedezések a föld alatt című könyvet, amelyről többen ekkor hallottak először. Végül kérés is érkezett Nórától, hogy az MKBT-ben is árusíthassák. (Természetesen örömmel teljesítettem, olyannyira, hogy még a tagságomat is megújítottam.)
