Viszonylag gyakori, hogy víznyelők és források összefüggését víznyomjelzéssel vizsgálják, azaz például megfestik a vizet, és figyelik, hol bukkan elő. Mivel esetünkben fosszilis hévizes barlangokról van szó, vízfolyás nélkül, ezért csak a huzatot lehetett nyomjelzésre felhasználni.
Erre az úttörő vállalkozásra Surányi Gergely szakmai vezetésével és az ELTE laboratóruimának a segítségével került sor.
A cél az volt, hogy kimutassuk az összefüggést a felső bejáratként huzatoló Ajándék és a többi, alsó bejáratként huzatoló Csévi-szirti barlang között. (Indikációs, Leány, Vacska és néhány kisebb likluk)
Az augusztusi hőség erre ideális idő volt, ekkor egy palackból kb. 10 kg jelzőgázt (kén-hexafluorid) engedtünk be egyszerre a felső bejáratként huzatoló Ajándék-barlangba. Ez a gáz azért jó, mert nem reagál a barlangban semmivel, nem szűrődik ki, a levegőnél nehezebb lévén remekül megy lefelé, nem mérgező, és a természetben nem fordul elő. Az egy másik kérdés, hogy sok nagyságrenddel erősebben üvegházhatású, mint a szén-dioxid, de akkor senki nem gondolt.
Ezután két napon keresztül vettük a mintákat a vélt alsó bejáratokból, először óránként, később már ritkábban. Ezeket a feliratozott mintákat később az ELTE gázkromatográfjában bemérve készült el a gázkoncentráció-idő függvény minden bejáratra.
Az Indikációs-barlangban a teljes lefutás egyértelműen végig lett mérve, itt gyorsan vonult le a gáz, a Leányban azonban a második nap vége felé kezdett csak el a hibahatár fölé emelkedni a koncentráció, tehát sajnos a mérés túl korán lett abbahagyva, azonban az összefüggés így is pozitívnak mondható – hacsaknem az Indikációsból kifolyó gáz jutott le a felszínen a Leány bejáratához… A Vacska bejáratán nem jelent meg egyértelműen a gáz, ez azonban nem jelenti azt, hogy ne függene össze az Ajándékkal, csak még napokon át kellett volna venni a mintákat szorgalmasan.