Barlangászás Romániában, 2014 augusztus

(Képgaléria a bejegyzés végén!)

Ez év augusztusában Romániában jártunk Steve szervezésében. Már a szervezéskor érezhető volt, hogy nem lesz egyszerű hetünk. Vércsorog faluban kezdtünk, először az Osoi-barlangban jártunk. A kutatócsoporttól kaptunk egy térképet, ami alapján elindultunk szétnézni a barlangban. Hamar kiderült, hogy a térkép frissnek nem nevezhető, 20 perc alatt lementünk a térképről, majd vissza találtunk rá egy másik részén. A barlang „végpontja” egy hosszú kuszoda, amely a száraz időre való tekintettel kivételesen nem volt víz alatt. A helyi legenda szerint a kuszoda legalább 1300 m hosszú, amiből 700 m-t felmértek és a végén (ahol eddig csak egy ember járt, de senki nem tudja, hogy ki) egy nagyobb barlangba lehet bejutni. Az első száz méter alapján nem csodálom, hogy nem lelkesednek a feltárásért.

A második napon egy átmenő túrán vehettünk részt a Ticlu-Stan-ban. Helyi vezető érkezett a kalauzolásunkra, akitől megtudtuk, hogy a barlangban számítsunk egy rövidebb ereszkedésre és egy szifonra, ami remélhetőleg nyitva lesz, továbbá az eleje szűk. Páran úgy gondoltuk, hogy nem viszünk slószt, se neoprént, mert egy rövid kötélen akárhogy lejutunk, fölöslegesen meg nem akarjuk cipelni. A túravezető felvette a neoprént, hogy kiszárítsa másnapra, ezért hagytuk kint a neoprént is. Mint később kiderült, nem jött volna rosszul egyik sem. Az eleje tényleg szűk volt, később több helyen kötelet tettünk be, az egy szifonból pedig több is lett. J Összességében a legjobb túra volt a hét során, de legközelebb felkészültebben megyünk.

Harmadik napon a Ciur Ponor-t látogattuk meg, szintén helyi vezetővel. Szép barlang, de a végére ígért smaragdzöld tó helyett csak egy szifont találtunk, amiben nagyon kerestem a zöldet, de nem találtam. Ennek ellenére sok szépet láttunk a barlangban, az elején itt is meg kellett fürödjünk egy félszifonban.

Negyedik nap a Humpleu-ba mentünk a helyi kutatócsoporttal. Ez volt a legígéretesebb túra, ennek ellenére hamar a feledés homályába veszett a nagy része, arra viszont emlékszem, hogy nagyon fáztam, mert az 5 órából 3-t üldögéltünk és nézelődtünk.

Az ötödik napon a méltán híres Csodavárba látogattunk el Pádison. Tényleg bámulatos volt már a környék is. A barlangba neoprénben és slószban mentünk, mert megkíséreltünk végigmenni a patakos ágán, ami kötél hiányában nem sikerült, de a 2/3-áig eljutottunk. Eszembe jutott Petőfi verse, miszerint:

„Jegyezd vele az égre
Örök tanúságúl:
Habár fölűl a gálya,
S alúl a víznek árja,
Azért a víz az úr!”

 Az utolsó napon a Bársza-jégbarlangba látogattunk el, ami levezetésnek tökéletesen megtette. Kedves barlang volt, nem ígért sokat, de legalább nem csalódtunk benne.

Köszönet a szervezésért Steve-nek, rengeteg élményt szereztünk.