Tegnapelőtt kézhez kaptuk a Közép-Duna-völgyi KTF (Környezetvédelmi és Természetvédelmi felügyelőség) levelét, amelyben az állt, hogy 125 000 Ft természetvédelmi bírságot szabtak ki rám a védett területre (egy földúton, a barlang bejáratához) történő, gépjárművel való behajtás miatt.
Az ügy előzménye az, hogy tavaly szeptember 27-én a Kutatók Éjszakája programsorozat keretében az általunk feltárt, és általunk (engedéllyel) kutatott Szent Özséb-barlangba hirdettünk kutatásban való részvételi lehetőséget mint programot. Erre volt is érdeklődés, mert éjfélkor nyílt a regisztráció, 0:17 perckor már mind a 16 hely elkelt.
(Azért csak 16 helyet hirdettünk meg, mert a közhiteles nyilvántartás szerint csak ennyi ember mehet le egy nap a barlangba, és mi nem tudjuk a nyilvántartást sem módosítgatni, és nem mertük a keretet átlépni sem)
Tehát meghirdettük a programot, az azonban egyeseknek nem tetszett. Persze alternatív programot is szervezhettek volna, szebbet, jobbat, nagyobbat; ám sokkal egyszerűbb és könnyebb megoldásnak tűnt a természetvédelmi őrszolgálat figyelmét felhívni a mi tevékenységünkre, amelynek az eredménye az alábbi kis történet, amely kisstílű emberek kisstílű bosszújáról szól.
Megérkeztünk tehát a barlang bejáratához, ahol a járműből kiszállva azt láttuk, hogy az erdőből jön felénk egy őr, majd miután igazoltatni kezdett engem, beszól a rádióba, hogy “jöhetsz, már igazoltatok”, és ezt követően megérkezett a kollegája is, aki ezek szerint a másik irányból állt lesben. Először is közölték velem, hogy a behajtási engedélyem az nem engedély, hanem csak vagyonkezelői hozzájárulás, majd megpróbálták a jelenlévőktől keresztkérdésekkel kideríteni, hogy milyen célból érkeztek, honnan értesültek a programról, és nem fizettek-e érte. Miután ez negatív lett, jegyzőkönyvbe vették, hogy 17-en jelentünk meg, valamint hogy nincs nálunk helyszínen vezetett kutatási napló, továbbá azt is felrótták, hogy a barlang ajtajának – amit mi készítettünk, engedéllyel, saját költségünkre – a kulcsát nem vettük fel hivatalosan a Szemlőhegyi-barlangban (Budapesten). Az engedély szerint ugyanis ott kellene felvenni a barlangkulcsot. Persze ez a szabály a valóságban csak a budai barlangok esetében működik, azonban most – 9 éve van lezárva a barlang, és sose volt probléma, hogy rendelkezünk saját kulccsal – eszükbe jutott mindezt számon kérni.
Végül is egy órás procedúra után az őrök megköszönték az együttműködést (ha nem világítunk, meg sem tudták volna írni a jegyzőkönyvet a sötétben), és elnyelte őket az őszi szürkület, mi pedig lemehettünk a barlangba, egy rövidített túrácskára, mert kutatásra még jelképesen sem maradt idő. Egyébként ezen előjátéktól eltekintve a program jól sikerült, mindenki megköszönte a fáradozásainkat.
Egy későbbi találkozásunk során a Nemzeti Park szakreferense cáfolta, hogy az őrszolgálat előzetes koncepcióval szállt volna ki a barlang bejáratához. Szerinte a Pilis tetején péntek este fél hétkor, a fák mögött lesben álló őrök egy rutinszerű ellenőrzést hajtottak végre. Mint ahogy szerinte kettős mércéről sincs szó.
Tény és való, hogy az általuk hivatkozott szabályok érvényesek, és mindenkire vonatkoznak – csakhogy a jelek szerint mindenkire másképp.
Az eset bő egy hónappal ezelőtt vett érdekes fordulatot, amikor az erdészethez is eljutott az ügy, akik nem túl nagy örömmel vették tudomásul, hogy a területükön újabban kutatás helyett barlangász-polgárháború zajlik, és ezt az ellenérdekelt félnek is nyomatékosan a tudomására hozták. Ennek hatására meg is érkezett hozzám a jóakaróim békülékeny hangvételű levele, amelyben elhatárolódnak saját maguktól, de annyira, hogy egyenesen aljasnak nevezik a DINPI-t, és kijelentik, hogy az ellenőrzéshez nekik nincsen semmi közük.
Végül a mai napon ünnepélyesen kézhez kaptam a büntetést – “csak”125 ezer forint. Kérdés azonban, hogy ez már a végösszeg-e, mert ez csak a behajtás, és hátravan még a kulcs, a napló, és a kutatásvezető jelenlétének a kérdésköre.
Persze jó lenne minderről tudomást sem venni, és a kutatással foglalkozni, de a bírságról, elutasított engedélyről hogyan lehet nem venni tudomást?
Sajnos a jogszabályi környezet olyan gyatra, hogy tisztességes, előremutató és értéket teremtő versengés helyett a konkurens egyesületet elszigetelni és aláaknázni sokkal könnyebb, de meggyőződésem szerint ez az út nem vezet sehová. Jó lenne, ha ezt a másik fél is mielőbb belátná – tudom, hogy olvassa a honlapot.
