Fenn már kigyúlt az éjszaka, / Messzi fények ragyognak szerteszét, /De a patak nem hozza el nekünk / A csillagok neszét.
Ott fenn barátok alszanak, / Talán ránk gondolnak még, / De itt lenn sötétek a falak, /Csak a karbidlámpa ég.
Sej, haj, nem bánom én, / Ha a síromon nem lesz kereszt, / Aki nem látta még a csend világát, / Úgysem érti ezt.
Foltos ruhájú, víg legény, / Próbaútján nem kíséri gond, / Hegykirálynő csodabirodalmát / Két kezzével vájja a bolond.
Cseppkő-palástban élete, / Ő lesz majd e világrész ura, Ó, de addig sok ezerszer múlik el / A felszínem az éjszaka.
Sej, haj, nem bánom én, / Ha a síromon nem lesz kereszt, /Aki nem látta még a csend világát, /Úgysem érti ezt.
Sebestyén István (†2000) szerzeménye (szöveg és dallam is). Kottát többfélét is lehet találni hozzá, nem tudjuk, melyik lehetett az eredeti. Meg is hallgatható például itt (az MLBE honlapján)
