• IMG_8520 retus

Szép-völgy és környéke, felszín

Felszíni „barlangtúra” a Szép-völgyben (és környékén)

.

.

1: Malom-tó Budapest, II. kerület Frankel Leó út 46-48.

Az aktualizmus elve a földtan egyik alapeleme. Arról szól, hogy pl. a tenger hullámai 100 millió éve ugyanúgy csapkodták a parti sziklákat, mint most. Ahol tehát a kőzetben a maihoz hasonló gömbölyített köveket találunk, ott egykor tengerpart volt. Ugyanezt az elvet a barlangokkal kapcsolatban is használhatjuk.

Jelenleg a Malom-tavon keresztül percenként kb. 2000 l langyos víz (22–23°C) lép felszínre. Viszont a mellette levő fúrásokból 55°С-os is jön fel, valamint a langyos vizűekből további jelentős mennyiségek. Mindez szépen a Dunába csorog.

A tó mögötti hegyben a víz alatt jelenleg 5 km-nél hosszabb (térképezett) üreghálózat ismert, de még nincs vége, és a kisebb, szűk részek sincsenek felmérve. Ez a Molnár János-forrásbarlang, ami döntő többségében csak búvárok számára járható. A járatok elrendezése, formakincse hasonló a Szép-völgyben és környékén ismert, már szárazzá vált barlangokéhoz. Ennél jobb bizonyíték nincsen azok eredetére, a létrehozó folyamatokra.

2: A Bécsi úton Észak felé haladva a Doberdó útig megyünk, amin ÉNY felé indulunk felfelé. Az enyhén emelkedő utcán a főiskola épülete után balra (DNY) a meredek hegyoldalon vízelvezető árkokat és aknák tetejét nézhetjük meg. Az erdő szélén jobbra padok, tűzrakóhely és játszótér van.

A kék + turistajelzés lapos lépcsőkkel tagolt úton halad felfelé. Kis kápolnához érünk, ami alól többnyire víz szivárog. Maga a Szent Vér kápolna épülete Szent György sugárzási sávok kereszteződésében áll, ami az alatta folyó vízzel/vizekkel együtt már valódi kultikus energiájú hellyé teszi.

3.: A lépcsős úton tovább haladva, ahol meredekebbé válik, balra (ÉNY) sziklafal tűnik elő a fák mögött. Fekete színét az alatta levő eresz alatt rakott tüzek korma okozza. Fölötte tégla-boltíves híd korlátja látható.

A sziklafal alatti fülke (eresz) oldala rétegzett szürke üledék, míg a fülke teteje és a fölötte levő fal anyaga forrásmészkő. Ahol nem kormos a felszín, ott jól látszik az eltérő szemcsézettségű rétegek anyaga is. Lukacsos, kemény sávok, foltok az egykori vízfolyások bekérgezett növénymaradványaiból állnak. A porló, tömött szakaszok tavi mésziszap részben összecementálodott anyagából vannak. Az évezredekig itt csordogáló-folyó víz eltérő mélységű és áramlású meden­céiben és mocsaraiban más volt a mélyből hozott CaCO3 kiválásának lehetősége és módja.

Visszatérve az útra, néhány méter emelkedő után balra feltűnik a Kálvária szoborcsoportja. Ez is Szent György sugárzás kereszteződésében áll. Jézus feje — a szokásos módon — jobbra csuklik le, míg a két latoré a bal vállára. (Miért?)

Tovább sétálunk Északi irányban a mészkő-plató peremén vezető Kálvária úton. Jobbra (K) alattunk a nagyon meredek partfal alatt a város épületei (és zaja) következik. Az út bal (NY) oldalán kicsit távolabb mély gödrök vannak; a kitermelt kőanyag helyei. Érdekesség, hogy a stáció oszlopok többsége Ley-vonal nélküli Szent György kereszteződésben áll.

4: Néhány épület után a Kiscelli kastélyhoz érünk. Előtte balra (NY) a focipálya méretű gödörbe megyünk le. Ennek ÉNY-i 3–4 m magas fala vékonyan rétegzett forrásmészkő. Itt még jobban látszanak a kemény, lukacsos sávok és a kimállott, aprószemcsés rétegek, ezek szabálytalan váltakozása.

A kissé aláhajló részeken néhol centiméteres „borsókövek” sötétlenek. A laza kőzetből előszivárgó, mész­telített csapadékvíz elpárolgása okozta kialakulásukat.

A balra (NY) levő széles lépcsősávon felmegyünk a romladozó kapuhoz. A kőfaragványokat miocén korú Sóskúti Mészkőből készítették, amit Budafokon vagy Kőbányán fejt­hettek. Összehasonlíthatjuk, hogy ez nem rétegzett, egyen­letes apró szemcsézettségű anyag. Benne nagyítóval nézve tengeri élőlények maradványai ismerhetők fel. Alsó oldalain már ennek is megjelentek a borsó­kövek.

Az épület mellett balra (NY) érünk ki a Kiscelli útra, ami megkerüli a Kastélyt. Jobbra (É) a beépítetlen terület egykori téglagyár agyagbányája volt. A bekerített sportpálya mellett Észak felé elsétálva belátjuk a hatalmas terü­letet. A balra emelkedő hegyek egy részét már szintén beépí­tették. Ezek a hegyek triász dolomitból állnak, tetejükön néhány eocén mészkő és márga folttal. Előttük enyhe lejtésű oligocén korú Kiscelli Agyag van, ezt bányászták a téglagyártás alap­anyagaként. A dolomit hegyek meredek oldalait erdő borítja, míg az agyag enyhe lejtésű felszínét mindenhol beépítették már régebben; érintkezésük éles határt alkot az eltérő állékonyság miatt.

5: Visszamegyünk a nagyforgalmú Kiscelli útra és azon ballagunk Dél felé az út­kereszteződésig. Jobbra (NY) fel­felé indulunk a Remetehegyi úton. A kanyar után újabb el­ágazásnál balra (NY) a meredek Remete közön megyünk a Mátyás-hegy lába felé. Az útvillánál ismét a baloldalit választva (Nyereg út) már tényleg a hegy oldalát borító agyagos tör­melék mellett sétálunk. Egy tisztességes méretű dolomit­tömb mohásodik a törmelékfogó kerítés fölött. Felszínéből szürkére és fehérre fakult tűzkő-darabok emelkednek ki.

A második villanyoszlop előtt ösvény vezet az erdőbe. Ezen 4 m után jobbra (NY) induló, alig járt csapás egy feke­téllő üreghez vezet (hajléktalan tanyahely). Porlott dolomit sárga, fehér anyagába vájták belé, amikor még a városi tűzhelyek kormát ezzel az anyaggal súrolták le az edények al­járól. Hasonló anyagot sok helyen lehet találni, némelyikben üreget is készítettek. A dolomit porlódásáról eltérő magya­rázatok vannak.

6: Tovább felfelé sétálva, ahol az erdő véget ér, a kerítés mellett balra (DK) néhány lépés után vízszintes út vezet visszafelé (D). Egykori kőfejtőben vagyunk, amiben eocén mészkövet bányásztak. Az erősen benőtt bányaudvar vége felé kb. 4 magas sziklafal van, aminek aljában bioindikációval feltételezett barlang vár feltárásra. A meddőhányó kövei között több kalcitszivacs tömb is található.

Visszamegyünk az utcára, majd egyenesen tovább ÉNY felé, „erődfalak” között, egyre meredekebben felfelé érünk a Haránt utcához. Ezen kicsit előre haladva lenézhetünk jobbra (K) a Kiscelli kastélyra, valamint „gyönyörű főváro­sunk” egyik szégyenfoltjára, az Óbudai panelvilágra. Balra (É) a Pilis-vonulat keleti széle, a Róka-hegy zöldell. Mö­götte a Visegrádi-hegység andezit vonulata, ettől kicsit jobbra, távolabb a Nagy Szál-hegy látszik a kőfejtőkkel. A közvetlen környék épületei a magyar lakosság szegénységéről tanúskodnak…

7: Visszamegyünk a Nyereg utcába, kicsit feljebb sétá­lunk és balra (D) fordulva haladunk tovább, míg tényleg a nyeregbe (illetve a hegygerincre) jutunk. Jobbra (É) a Re­mete-hegy gerincén vezet az Erdőhát út, pár lépéssel tovább balra (D) a Mátyás-hegy csúcsa felé a kék + jelzésű úton indulunk. Rövid lejtővel kanyarog az út a nye­regbe, majd egy kis vityilló 3 méter magas vaskapujához érünk. A kerítés mellett jobbra (D) emelkedő ösvényen haladunk tovább. Az ösvény egyre meredekebbé válik, a kőtörmelék után már a sziklatömbök is megjelennek.

Egykor fehér csőkorláttal védett üreghez jutunk. Ez az Erdőhát úti-barlang, amit 16 m mélységig ástak ki néhány évtizede. A fölötte–mellette levő kőzetanyag triász dolomit, aminek felületéről néhány centiméteres, szürke tűzkő-gumók emel­kednek ki. A barlangba lemászni nem célszerű, mert a látszat ellenére körül­ményes kijönni belőle kötél nélkül.

Az út bal (ÉK) oldalán, néhány méter távolságra a kitermelt anyag vöröses halma látható. Ebből néhány kalcitszivacs-darab és tűzkőgumó is kikapirgálható.

A barlang feltételezhetően a Mátyás-hegy régebbi forrásműködésének fel­törési járata lehet, ami magassága (kb. 280 m) és kitöltése (kalcitszivacs) alapján feltételez­hető. Ebben a magasságban a tőlünk Nyugatra levő Gugger-hegy olda­lában több hasonló feltörési pont tárult már fel, bár ott eocén márgában, de ha­sonló kitöltéssel és méretekkel.

8: Az ösvényen tovább felfelé kapaszkodva egy köves-sziklás szakasz után vízszintessé válik az út; a Mátyás-hegy fennsíkjára értünk. Az eddigi szürkés, éles, tagolt kőzetanyag helyett hamarosan sárgásfehér, sima felületű törmeléket látunk a mélyedésekkel és kisebb halmokkal tagolt felszínen. Ez a hegy is — mint a környező hegyek minde­gyike — az 1800-as években szőlővel és gyümöl­csösökkel volt beültetve. A filoxéra-járvány után ebből csak az egy­kori támfalak és teraszok nyomai maradtak meg.

A kevés kődarab többsége eocén kori Budai Márga, ami kevéssé időálló, ezért többségük elmállott. Egy újabb, néhány méteres emelkedőn feltűnően sok kőtörmelék látszik. Ez már a kicsit régebbi eocén Szépvölgyi Mészkő. Rendkívül sok ősmaradványt tartalmaz, keményebb és sokkal időállóbb, mint az előbb (alig) látott márga.

A csúcs-fennsík tűzrakóhelyei mellett néhány kő egyik oldalát centiméter vastagon apró gömbökből álló kiválás borítja. Ez a talajborsókő, ami a földben levő, laza tömbök alsó oldalán képződik a mészdús csapadékvíz lassú, de hosszú időn át ismétlődő elpárolgása (esetleg kifagyása?) miatt. Mindenféle meszes kőzet törmelékének alján megjelenő, gyakori kiválástípus.

A kis fennsík cserjéi, növekedő fái már elvették az egykori körkilátás lehetőségét, ezért visszatérünk a turistaútra és tovább, lefelé (D) indulunk. Lapos kövek hevernek mindenütt, eocén ősmaradványok tömegét tartalmazva. Itt legfeltűnőbbek az 1–2 cm hosszú, elkeskenyedő, görbe fehér csíkok, amik a Discocyclina nevű óriás egysejtűek vázai. Kevésbé feltűnőek a 3–8 mm átmérőjű, lencse alakú és méretű Nummulitesek. Szerencsés esetben fésűs­kagyló (Pecten) vagy tengeri sün maradványt is lehet találni.

Ahogy az út egyre meredekebbé válik, kétoldalt jól látszanak a régi szőlő­művelés tereplépcsői. Az út egy ka­nyarja felhagyott barlang-bontás gödrét kerüli meg. Valószínűleg a törmelékből előtörő pára miatt kezdtek bontani ezen a helyen. A kitermelt anyag dombja többségében Bryozoás Márgából áll. Néhány méter után az úton mállott kalcitkristályokkal borított kőtömb fekszik. A környező sárga, barnás apró kődarabokon nincsenek a felső szakasz ősmaradványai, a hegyoldal itt márgából áll.

9: Gyerekeket kézenfogni!!!

Kiérünk a Délkeleti kőfejtő peremére, amit az út bal­ról (K) kerül meg. Kicsit lejjebb egy kopár szakaszon kellő óvatossággal kimehetünk jobbra (DNY) a fejtő peremére és gyönyörködhetünk a vékony réteges kőzetfalban. Visszatérünk az erősen köves útra (vagy a fejtő peremén haladunk) tovább ereszkedünk. A lép­csősor alján jobbra (NY) induló ösvé­nyen sétálhatunk be a fejtő (felső) udvarába.

A szemben levő (ÉNY) oldal középmagasságában üregek sora feketéllik. Alattuk az ősmaradványos Szépvölgyi Mészkő van, fölöttük a feltűnően rétegzett Bryozoás Márga alkotja a falat. A lent képződött törmeléklejtőt már benőtte az erdő.

A fejtő jobb (ÉK) függőleges falának tövében méteres tömbök egy néhány éve történt omlásból származnak. A kő­tömbök anyaga márga, amit vékonyabb-vastagabb kalciterek járnak át, az omlott tömbök gyakran ezek mellett váltak szét. Némelyik telérben a fentnőtt kalcitkristályok csúcsai látszanak. Sokkal érde­kesebb a némelyik kalcitos felületen megfigyelhető párhuzamos rostozottság. Erősen hasonlít a kalcitszivacshoz, pedig ez a kőzetmozgások hatására létrejött vetőkarcok (harnis) kalcittal bevont felülete. Fel­nézve a függőleges falra, a sarok­ban felismerhető az egykori vető nyomvonala, amitől jobbra a szürke felület több­sége kalcittal van borítva.

Az omladéklejtőnél a fal alsó részén (1–3 m magasság­ban) kicsit sötétebb barnás, vékonyan rétegzett anyag van. Ez egy eocén kori, rövid karsztosodó időszak üregében lera­kódott őskarsztos üledék. Hasonlóval több helyen találkoz­hatunk a Szép-völgy kőfejtőiben és barlangjaiban.

A fejtőben több barlang van, néhányat bontottak is, de nagy eredményt nem sikerült elérni.

Visszafelé indulunk az alsó fejtőudvar peremén vezető ösvényen, amin balra kanyarodva a jelzett útra, majd azon jobbra, lépcsősorokon jutunk le a Mátyás-hegyi útra. Jobbra (NY) fordulunk és a balra levő (D) Szép-völgyi-árok mellett sétálunk enyhén emelkedő úton. Az árok túlsó oldala a Zöldmál, belsejében a Szemlő-hegyi-barlanggal (is). Ettől jobbra a hosszú, erdővel borított Ferenc-hegy gerince látszik a házak fölött.

10: Tovább sétálva a balra levő teniszcsarnok utáni éles kanyarban (ha eddig nem tapostak el az autók), sorompós út vezet jobbra (É) a Mátyás-hegyi-kő­fejtőbe.

(Külön leírás van róla.)

11: A bejárati sorompó melletti lépcsősoron (NY felé) felmegyünk a Szép-völgyi útra. Szemben nyílik a Pál-völgyi-kőfejtő autóbejárója.

(Külön leírás a fejtőről.)

12: A Szépvölgyi útra érve jobbra (ÉNY) felfelé indulunk. Hamarosan jobbra (É) a Nyereg utca ágazik ki. Innen már a Szép-völgyi-árok mellett vezet az út. Balra (D) az utolsó ház (210 szám) után köves út ágazik ki, ami rövid emelkedő után az aszfaltúttal párhuzamos sétáló úttá szelídül. Balra (NYDNY) változatlan meredek­séggel keskenyebb út vezet a Francia-bányába. Füves, vízszintes térre érünk, ami mögött 6–8 m magas sziklafalat takarnak el a fák. Itt is a sárga, tömör eocén mészkövet fejtették. A falak aljában körben több kisebb hasadékbarlang nyílása található. Legnagyobb az Észak felé néző (középső) fal mélypontján nyíló Rémó-barlang (Gugger-hegyi-bg.), aminek legizgalmasabb jellem­zője az állandó huzat, és az, hogy nyáron sem melegszik fel 4–5°C-nál jobban. Lejárati aknája jelenleg erősen feltöltődött állapotban van.

A falak hullámos rétegzettsége, a barlangok oldott felületei semmi újat nem mutatnak a Pál-völgyi-kőfejtőhöz képest. A Rémó-barlang melletti, NY felé néző nagyobbik fal (dőlése 265/80°) kalcittal borított törési sík. Bal (É) szélén szépen kipreparálódtak a kőzetalkotó Discocyclinák.

Az Észak felé néző nagy fal jellegtelen felületén néhány határozott törési sík fut, ami a hegymászók számára kiváló edzőterületté teszi a fejtőt. A fal alatti törmeléklejtő tetejét (K) sárgásfehér por borítja, ami egy régi hasadékkitöltésből mállik le. A sarokban fent a réteg­lapok mentén szétfagyott kőzet látható. Alatta tömbökké szétrepedt a kőzet, ami esetleg egy mélyebben oldódott nagy üreg beszakadása miatt képződhetett. Az ép, helyben maradt falfelületen a Disco­cyclinák kioldódott helye köröm­benyomat alakjában látható, ami a kovásodott zónákra jel­lemző.

A fal kiszögelését megkerülve felérünk a törmeléklejtő tetejéhez. Itt is a ró­zsaszínes agyagon járunk, látható, hogy ez a repedezett, tömbökké szétlazult kövek hézagait töltötte ki, bemosódott azokba. A balra (DK) levő fal épebb részének felső végét egy függőleges kettős kalcittelér alkotja, ami 8–15 cm széles.

A jobbra szemben levő, 050/90° dőlésű, kalcitos falon majdnem függőleges csíkok látszanak. Ezek a kőzet elmozdulásakor keletkezett vetőkarcok lenyomatai. A repedé­sek, réteglapok mentén oldott (mállott?) üregesedés van. A falak törede­zettsége alapján feltételezhető egy réges-régi, hatalmas omlás. Ezzel meg­magyarázható volna a Rémó-barlang állandó huzata is.

Jobbra (É) lefelé a hajóorr alakú szikla mellett, annak Keleti oldalát kalcittelér borítja, szintén kőzet­csúszási karcokkal. Tovább egy kb. méter széles sávon erősen recés a felszín, amit régi cseppkőlefolyás mikrotetarátái okoznak. Emellett (jobbra, É) levő üreg egy erős rétegvonal (tufacsík?) mentén oldódott ki. A mere­dek ferde törésvonal mellett az áramló víz által oldott 30 cm-es csatornák maradványa látszik; a jobb oldali egészen a fal tetejéig követhető. A csator­nákban a kőzet réteghatá­rainál 8-10 mm-es mélyedések csoportjai vannak, ami a kissé agyagos, márgás mészkő oldásakor megjelenő forma.

A „kőhajó” vége oldott hasadék, ami a már ismert rózsaszín anyaggal volt (van) kitöltve. Felső része a kör­nyező barlangok kürtőiből ismert méretű és tagoltságú egy­kori barlangjárat.

A sziklamászók nagy fala felül réteglap mentén szét­fagyott mészkő, alsóbb részén tömör, csak néhány repedéssel tagolt kőzet. A bal felén és alsó harmadának vonalán gömb­üstös oldások díszítik.

A mászóiskolából ösvényen visszasétálunk a fejtő udvarába, a rétre. A balra (ÉNY) vezető jól járt ösvényen vízszintesen majd jobbra kicsit lefelé jutunk vissza az aszfaltút melletti földútra, ami a Fenyőgyöngyéhez, a busz­fordulóhoz megy ki.

13: Az aszfaltút jobb oldalán a völgy vonalban jobbra (K) lefelé induló köves úton sétálunk be a Fenyőgyöngye-kőfejtőbe. A sziklafelület jobb (D) szélét egy méter széles kalcittelér alkotja. Dőlése 235/70°. „Alsó” (fejtőfal felé levő, É) oldalán az eocén mészkő törmeléke 1–5 cm-es darabjait fogja körül a fehér kalcit — ez a tektonikus breccsa. Lábunk alatt nagyobb kőzetdarabokat is körbenőttek a nagyméretű (5–8 cm-es) kristályok.

A kőfejtő falát középtájon egy széles párkány osztja meg. Az ide felvezető ösvény tetejénél a jobbra (K) levő fal szürke-fehér mintázatú. Ez az eocén Szépvölgyi Mészkő kezdeti kiválása, egykori korallzátony anyaga. Tovább balra (É) a függőleges fal alsó 2–3 métere is ilyen színben tarkállik. Fölötte már a szokásos sárgás szín és a vékony rétegzettség jelenik meg. A magasban levő gömbfülkés üreg alatti falfelületen közel függőleges, néhol barna színű vonalak a kőzet mozgása során képződött vetőkarcok.

Balra (É) a széles párkány melletti fal alsó része is a korallos szürke, fölötte pedig egyenetlen felület mentén a sárgás színnel folytatódik. Üregek csak ebben a felsőben oldódtak ki; szép sima gömbfülke az egyik, amihez a felvezető 50–70 cm széles kürtő részlete is megmaradt még. Ennek felületén (is) csepp­kőlefolyás látható, megszá­radt felszínén az üreg megnyílása óta apró borsók nőttek. Az időnként szivárgó vízből már nem cseppkő képződik, hanem az oldat teljes elpárolgása miatt gömbded kiválás, borsókő lesz.

Balra (É) tovább egykori barlangi kiválások lukacsos felületet alkotnak. A párkány végénél a falban megjelenik az élénksárga, vékonyan rétegzett eocén őskarsztos kitöltés.

14: Visszamegyünk a műútra, és a völgy vonalában indulunk felfelé. Az aszfaltút bal (D) oldalán az erdőben sétaút halad, ezen megyünk egy autóparkolóig. (A Szépvöl­gyi út 201–203. számmal szemben vagyunk.) Itt balra (D) a köves úton indulunk a hegyre. Ez hamarosan elkanyarodik balra, de mi egyenesen felfelé, most már földúton ballagunk. Nemsokára balra (DK) kőfejtő udvara mellé érünk. Ebben hússzínű (rózsaszín) kőzetdarabok borítják a tagolt kőzet­kibúvások alatti lejtőket. Ez triász kori dolomit, ami anyaga miatt erősen töredezett, jól aprózódik. Eredeti színe fehér volt, de különböző oldatok áramlása által hozott vas (és mangán?) ionok miatt elszíneződött.

15: A kőfejtő mellett tovább megyünk még kicsit felfelé, míg kijutunk egy rétre (focipálya is van rajta). Túlsó ol­dalán útjelző tábla szokott lenni; az enyhén emelkedő köves úton haladunk, ami néhány perc múlva egyre laposabbá válik és jobbra kanyarodik. Felérünk a Gugger-hegy tetőzónájára, ahol az egymást keresztező utak végül is a balra levő Árpád-kilátóhoz vezetnek. A várszerű építményből egyre szűkebb kilátás van Dél-Budapest felé. Az épületet megkerülve annak déli oldalán az egész környék kőzeteinek bemutató helyét leljük. A falakba épített kőtömbök az elmúlt évtize­dek során gyönyörűen letisztultak, kissé oldódtak is, így jól tanulmányozhatók. Főleg triász dolomitot, tűzköves dolomitot és eocén mészköveket találhatunk, de néhol kalcit­telér darab vagy vetőbreccsa is felismerhető. Kisgyere­kek számára ideális „sziklamászó” pálya!

16: A „várkapun” indulunk tovább Nyugat felé, enyhén lefelé. Az úton „kőpengék” állnak ki, 1–3 cm széles, sárga kőzetrétegek. Ebből az eocén mészkőből van az út jobb ol­dalán épített támfalacska is. Az enyhén ereszkedő út bal oldalán egykori kilátó terasz van, ami után egy fahíd megy át a Gugger-hegyi-kigőzölgés régi bontásának gödre fölött. Kb. 10 méter után az út egy kis völgyecskében balra kanyarodik. A továbbiakban újra triász dolomiton haladunk; a völgyecske a két kőzet határán alakult ki. Az út melletti támfal is már döntően ebből áll.

A hirtelen meredekké váló (lépcsős) szakasz jobb szé­lén levő sárga dolomit­sziklák alján egy szakaszon függőle­ges rostozottságú kalcitszivacs kiválás fedezhető fel. A kanyarodó, meredek út hamarosan leér a Nagybányai úti nyereg mellé. (Innen 1 percnyire van a 11-es busz végállo­mása.)

17: A zöld jelzésű turistaút átvezet a Görgényi út másik oldalára, egy kis eocén kőfejtőbe érünk. Oldalait már csak törmelék alkotja, ezért sok néznivaló nincsen benne. To­vább megyünk a zöld turistaúton, ami hirtelen jobbra (NY) lefelé vezet néhány lépcsősorral egy alsóbb szinten kanyar­gó útra. Balra (D) megy tovább a jelzés, rövidesen egy kis dolomit sziklacsoporthoz érve. Egy ráccsal lezárt táró kb. 10–15 m hosszan megy be ebbe a kőzetbe. Bejárata előtt is­mét meg­figyelhetjük a kőzet erős töredezettségét és a táró fölött a függőleges törés­vonalak csoportját.

Néhány méter után a sziklacsoport véget ér, innen már lejtős hegyoldalban halad az út. A talajból kimállott apróbb kődarabok sárga, fehér eocén mészkő anyagúak. A lankás hegyoldal hirtelen ismét sziklafalba vált át; az (Apáthy) Kő-kapuhoz értünk. Az önálló dolomitkibukkanás közepén levő átjáróbarlangot nevezik találóan így.

Az erősen üreges sziklafalban néhány simább felületű, gömbded oldásforma is felismerhető. A farönkökből épített törmelékfogó gátaknál felkapaszkodunk a barlangba. Legfel­tűnőbb a környezettől teljesen elütő, lilásvörös elszíne­ződés, amit az üreget és környékét kitöltő vörösagyag okoz. Hasonló színű és részben összetételű a kréta kor végén (kb. 50 millió éve) karsztos mélyedésekben felhalmozódott trópusi üledék, ami több helyen bauxitos nyersanyag. Ennek alapján (is) feltételezhető, hogy ezek a triász dolomitból álló sziklacsoportok egy karsztos, kúpkarsztos felszínt alkottak, amit az eocénben elöntött a tenger. A felszín jelenkori lepusztulása ismét letisztítja, láthatóvá teszi az egykori alak­zatok egy részét.

A Kő-kapuban szétnézve erősen üreges falakat és főtét látunk. Felső kijárata fölött rétegzett üledékek és gömbfelületű oldásformákat is találunk. Az alsó bejárat jobb (ÉNY) szélén függőleges rostozottságú kalcitszivacs nagy felületet borít. Körülnézve kis foltokban több helyen felfedezhető másutt is ez a kiválás.

18: Visszaereszkedünk az útra és tovább megyünk Dél felé. Mindkét oldalon nagyon meredek, sziklás hegyoldal kísér. Balról törmelékfogó kerítés kezdődik, a hegygerinc itt már lehajlott erre a szintre, ezért a házak is megje­lennek. (Szeles időben csikorognak a kacsalábak.) Újra az eocén mészkő lapos darabkáin járunk rövid szakaszon.

Az erdőből kikanyarodva az Ördög-árok völgye tárul elénk. Szemben a János-hegy és a Hárs-hegy tömbjei, jobbra távol Máriaremete házai látszanak. A balra levő rét sziklái ismét triász dolomitból vannak. A kőzet jellegzetes aprózódása (murvásodás) miatt minden mélyedésben centiméteres kődarabkák halmozódtak fel, ezek éles, sarkos szemcsék.

A domb tetején a háborúból ittmaradt beton megfigyelőállás van. Az előtte levő sziklafelszínen dolomit-konglomerátum tanulmányozható. A sokmillió évvel ezelőtti szik­lás tengerparton görgetett szemcsék legömbölyödtek, felhal­mozódtak, majd betemetődve idővel újra kőzetté cementálódtak. A sötétsárga, barna kődarabok már az eocén tenger anyagából szilárdultak meg.

Az útra visszatérve a bal (K) oldalon első függőleges szikla oldala foltokban sárga színeződésű. Az elváltozások közepén barna limonit erecskék töltik ki a kőzetréseket. Némelyiken fehér kristályok is látszanak (kalcit?).

A korlát végénél (a gyerekeket erősen kézen fogva!) ki lehet sétálni az Apáthy-szikla szirtjére. Oldalában kisebb üregek is vannak, ezek megközelítése azonban nem veszélytelen. A szirt oldalában, a tetejétől néhány méterrel mélyeb­ben fúrókagylók 5–8 mm átmérőjű üregecskéi láthatók több méter hosszan, de csak néhány arasznyi széles­ségben, ez is az egykori tengerpart bizonyítéka. (Pontos helyüket a területet ismerő geológusok titokban tartják.)

Ha kigyönyörködtük magunkat, visszasétálunk az útra. Jobbra (DK) tovább 2–4 méternyire levő kőtömbök már eocén mészkőből állnak. Az úton és mellette levő sötétsárga kö­vek eocén márgadarabok. Újra a Szép-völgy – Rózsa-domb barlangvidékre érkeztünk. A turistaút kivezet a Nagybányai útra, amin balra (É) felfelé sétálunk. Errefelé több barlangocska találtatott az építkezések során, néhányról az illetékesek is tudomást szereztek, de már ezek sem láto­gathatók. Mielőtt a Törökvész útra érünk, szemben jól lát­hatjuk a Gugger-hegyet. A kis nyeregtől jobbra (K) egyen­letes hajlású gerinc eocén mészkőből áll, míg a nyeregtől balra (NY) sziklás, meredek rész triász dolomitból épül fel. Ezt a határvonalat kereszteztük az Árpád-kilátótól lefelé jövet a Gugger-hegyi-kigőzölgés után.

19: A Törökvész úton jobbra (DK) érdemes busszal menni a 4. megállóig (Móricz Gimnázium). A gimnázium mellett jobbra (NY) a Május 1. utcán megyünk lefelé a keresztben menő Gárdonyi (vagy Törökvész lejtő) útig, amin balra (K) fordulunk. Az út hamarosan erősen balra (K) fordul, ahol a bal (K) oldalon különálló kőtömb áll. Ennek közepe táján legyezőszerűen ívelt, vékony rétegecskékből álló min­tázat látható. Itt valahol egykor meleg forrás volt, aminek vizében mohák is éltek. Ezeknek szálait kérgezte be a kiváló mészanyag. A víz a Ferenc-hegyi-barlang­ból jött elő, aminek fő járatrendszere ebben a magasságban van.

Néhány méternyit visszasétálunk, majd jobbra (K) in­duló lépcsősoron felmegyünk. Ez kicsit jobbra húzódva folytatódik, és felvezet a domb tetejére. Jobbra (K) a 10. sz. ház kerítése a forrásmészkő-domb legmagasabb pontja. Az úton tovább lefelé visszatérünk a Törökvész úthoz. A bal (NY) sarkon, a kerítésen belül rózsabokor takarásában is van egy nagy tömb forrásmészkő.

20: A Törökvész úton balra (NY) felfelé megyünk, míg a jobbra (K) kiágazó Ferenc-hegyi úthoz érünk. Ezen megyünk tovább, már a Ferenc-hegyi-barlang déli peremén. Az utca jobbra (DK) kanyarodik, nem erre megyünk. A bal (É) olda­lon, kicsit visszább ösvény vezet fel a köves partoldalon a barlang jelenlegi bejáratához. A lapos kőtörmelék anyaga eocén kori Szépvölgyi Mészkő, ebben oldódott ki a jelenleg 5 km hosszan ismert járatrendszer. A környező nagy­barlangok­nál magasabban (230–250 m szinten) helyezkedik el, hálózata sűrűbb rácsozatot alkot, így aránylag kis terüle­ten elfér.

Az egyenesen tovább (K) menő úton haladunk. Balra (É) a partoldalból egy helyen kiáll az eredeti helyzetben levő kőzetanyag egy vasas-kovás telérrel átitatott sávja. Az út kiszélesedése (autóparkoló) már a barlang „új” azaz keleti része fölött található.

21: Az aszfaltos út végénél a rétről kicsit balra széles köves út vezet az erdőben egy rövid emelkedővel a Ferenc-hegy keleti részének gerincére. Ez alatt is jelentős mé­retű (6–8 km) barlang feltételezhető, de számos bontás ellenére még nem sikerült bejutni a fő részére.

A lapos kődarabok felületén nagy mennyiségű ősmarad­vány (Discocyclina) körömalakú metszete látható. Sok kő egyik oldalát néhány milliméteres gömböcs­kékből álló kivá­lás borítja. Ez a talajban levő törmelék alsó oldalán kép­ződő talajborsókő.

Az út jobb (D) oldalán levő lapos hegygerinc túlolda­lán több kisebb kőfejtő már feltöltődött mélyedése talál­ható. Az ezekben levő törmelék között télen több helyen feljön a melegebb levegő. Ezt sokan barlangi eredetűnek gondolták, és itt-ott jelentős bontások történtek — ter­mészetesen eredménytelenül.

Az út lejteni kezd, és újra a „civilizációba” érünk. Jobbra (D) rövid meredek út egy szerény kastélyhoz vezet. Előtte balra (K) ferde vasajtó alatt indul a kastély alatti körfolyosó, ami több barlangüreget köt össze. Innen lehet(ne) leg­reményteljesebben bejutni a hegy alatti, feltáratlan barlangba…

A balra (K) levő ház tövében vaslemez takarja az itt levő, kb. 20 m hosszan kiásott Ferenckettő-barlang lejá­ratát. Az út túlsó (NY) oldalán levő nyaraló egy kis kőfejtőben épült. A fejtő bal (D) falában méteres gömbfülkékből álló járatroncsok vannak.

22: Tovább Kelet felé haladva az utca meredeksége csök­ken, míg egy nyereghez érünk. Kelet felé a további szakaszban már a Szemlő-hegyi-barlang járatai vannak. Mi az út­kereszteződésben balra (É) a Zsindely utcán megyünk lefelé, majd élesen jobbra (K) kanyarodunk. Újabb bal (É) kanyar után rálátunk a Mátyás-hegyre, mindkét kőfejtő felső részé­re. A Pál-völgyi-kőfejtő csak zöld foltként jelentkezik a sűrűn és még sűrűbben épült házak tömegei között. A hegy­vonulat bal széle a Gugger-hegy, amin az Árpád-kilátót fák takarják. A Mátyás-hegy és a Gugger-hegy között mélyül a Szép-völgy középső szakasza.

Jobbra (K) kanyarodunk, és az út jobb (D) oldalán (a téglaoszlopos kerítés végével szemben) egy beugróban kék vasajtó zárja a Zsindely utcai-barlangot. Rövid járatai a triász tűzköves dolomit (?) és a rátelepülő eocén mészkő határán oldódtak ki.

Tovább sétálva a Barlang utcába érünk. Innen kicsit feljebb, a 10. számú telken van a Szemlő-hegyi-barlang felfedező bejárata. Mi lefelé (É) kanyarodunk, majd jobbra (K) a Felsőzöldmáli úton megyünk. Az útelágazásnál jobbra (D) van a barlang fogadóépülete.

23.: Az egyenesen lefelé (K) menő, meredek Alsózöldmáli úton ereszkedünk lefelé, míg újra a Pusztaszeri útra érünk. Itt jobbra (D) a rakott kő támfal mellett található а Budai Márga földtani alapszelvénye.

A vékony rétegzettségű meszes agyagban vastagabb (5–30 cm), nagyobb mésztartalmú rétegek vannak. Ezek jobban ellenállnak az időjárásnak, ezért kiemelkednek a falból. Alsó oldalukon változatos mintázat látható, ami a mélyebb, agyagosabb üledékű tengerfenékre történő lecsú­szásuk során keletkezett. A rétegek dőlése változó, nagy­jából DDK felé 20–30°. A feltárás jobb (É) szélén jól lát­szik egy kisebb vetődés, ami a kiálló rétegeket elmoz­dította egymás mellől. Tovább a bal (D) szélen egy már meg­szilárdult, emberfejnyi tömb bele­hengeredett a szilárduló­félben levő iszapba.

A Pusztaszeri úton lefelé (É) haladva a Szép-völgyi útra jutunk, ami a Szép-völgyi-árok vonalát követve jobbra (K) levezet a Dunáig. Ez a szint a jelenlegi langyos források felszínre lépésének magassága.

A séta hossza 14–15 km.  A leírást 2009 első félévében ké­szítettem, 18,5 terepi munkaóra során.

Következő rész: http://foldalatt.hu/segedanyagok/kraus-sandor-barlangfoldtani-setak/tura-a-batori-barlangban/

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>