Szent Özséb-barlang

Hossza: kb. 900 m,                        Mélysége:  -82 m

A barlang poligonjának oldalnézete (felmérte a DINPI megbízásából Kovács Richárd és Slíz György)
.

Felfedezése

2003-ban fedeztük fel, jómagam és két barátom az éppen akkor megalakult Szent Özséb Barlangkutató Csoport tagjaiként a Pilis-tetőn az elolvadó hó alapján.

(Az ismeretlen barlang törmelékkel eltakart bejáratán át felszálló huzat elolvasztja a felszínen a havat.) A felfedezés  60 méteres mélységig szemtelenül könnyedén, egyetlen terepbejárás, majd két rövidke délutáni próbabontás eredményeként megszületett.

A pilisi viszonylatban akkor még igen jelentős, 20 méter magas termekből álló, 60 méter mélységű barlang kutatása a könnyen jött kezdeti sikerek után megtorpant, nagy küzdelmek árán is csak oldaljáratok tárultak fel (Csapolt-terem 2005, Dörgő-terem 2007), végül a Pentenáriumi-szakasz 2008-as felfedezésével sikerült lényegi áttörést elérni, a mélység elérte a 82 métert, a barlang összhossza pedig a 800 métert. Ezután a szomszédos Vacska-barlang feltárása “elvonta az energiát”, csak 2012-ben sikerült a Vastyúk-ág feltárásával újabb 100 méter járatot és további végpontokat felfedezni.

Az Eső-terem, fotó: Slíz György

Az Eső-terem, fotó: Slíz György

A barlangot a környéken élt és működött nagy remete-rendalapító, Esztergomi Boldog Özséb, a pálos rend alapítója iránti tiszteletből neveztük el (a szentté avatást megelőlegezve) Szent Özséb-barlangnak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a korabeli pálosok a barlangban bármit is csináltak volna. (Semmiféle olyan nyomot nem találtunk, ami arra utalna, hogy a barlang az írott történelem során nyitva lett volna.)

Keletkezése

A barlang magán viseli a hévizes (feláramló víz általi) keletkezés markáns formaelemeit és ásványkiválásait,

a felső szintre (a nagy termekre) jellemzőek a páralecsapódásos gömbfülkék, amelyek a visszahúzódóban lévő meleg víz feletti légtér tetején lecsapódó pára oldó hatására jöttek létre, mivel a felszín közelsége miatt a kőzet hidegebb volt a víznél. Szintén jellemző a nagy tömegű kalcitlemez-kiválás, és a gömbfülkék alatt a lecsorgó és bepárlódó oldatból kinőtt borsókövek.

Mivel a barlang igen magasan nyílik (692m tszf, gyakorlatilag a Dunántúl legmagasabban nyíló barlangja),

a járatok nagyon öregek lehetnek (amikor kialakultak, akkor itt húzódott a karsztvízszint, azóta a hegy jócskán kiemelkedett). Azóta több eljegesedés is volt, ezek során az akkor még vélhetően több nyitott bejárat között áthúzó huzat az útjában mindent szétfagyasztott, nagy omladékhalmazokat hozva létre, többhelyütt “kőbányává változtatva” a barlangot. Azóta néhol fiatal fehér cseppkövek fejlődtek, de nem jellemzőek a barlangra – viszont ugyancsak megtalálhatóak az ősi, átkristályosodott (lámpával átvilágítható) cseppkövek, falon és törmelékben egyaránt.

Ősi cseppkőkéreg átkristályosodott maradványa, amely jól átvilágítható (Slíz György felvétele)

Ősi cseppkőkéreg átkristályosodott maradványa, amely jól átvilágítható (Slíz György felvétele)

A barlang a legnagyobb hazai mélységi potenciált hordozza magában, ugyanis a bejárathoz képest a feltételezett karsztvízszint 570 méter mélységben húzódik,

és van esély arra, hogy a járatok odáig lenyúlnak. Sajnos azonban a barlangban sem denevérkijelölés, sem nagy huzat nem jellemző, így a feltárásokhoz jóformán semmilyen támpontunk nincs, lényegében vaktában kell próbálkoznunk.

Az adminisztráció bugyrai

A barlang (illetve akkor még “Nagy-Szopláki-barlangindikáció”) első engedélyese a Szent Özséb Barlangkutató Csoport volt, kutatásvezető Kocsis Ákos (Ákoska) volt, ugyanis szerény személyemnek akkor nem volt – és máig sincs – kutatásvezetői igazolványa. Kocsis Ákos később a szakmabeli ellentáborunk nyomására lemondott. Ezután (2008-tól) az (akkori) barátaink, az Ariadne Egyesület kért kutatási engedélyt, a kutatásvezető Surányi Gergely volt. Ezt az engedélyt a lejártával nem hosszabbították meg, így 2013 január 1-től ismét a feltáró Szent Özséb Barlangkutató Egyesület nevére került az engedély, a kutatásvezető pedig a miskolci barlangkutató barátunk, Sűrű Péter lett, (aki később a Bányász-barlang feltárása során vált híressé). 2015 tavaszán Sűrű Péter kérésére az engedély módosításra került, a kutatásvezető  Dolgos Miklós lett. 2016 január elején Dolgos Miklós váratlanul beszüntette az együttműködést, az új kutatásvezető Kraus Sándor lett. Reménykedünk benne, hogy nem lesz következő, vagy ha igen, akkor az már én magam leszek…

A barlang poligon-térképe alaprajzon ábrázolva. Felmérte a 2003-ban felfedezett részeket Kovács Richárd a DINPI megbízásából, a 2004-től felfedezett szakaszokat Slíz György, részben a DINPI megbízásából.

A barlang vázlatos alaprajza

A sokáig csak kötéltechnikával járható, tágas, látványos barlang a barlangászok kedvelt túracélpontja lett, és miután egyre többen mentek le a tudtunk nélkül is, majd sor került a beszerelt kötelünk ellopására is,

2005-ben a barlangot (a hatóság engedélyével, de önerőből) ajtóval láttuk el. Később (szintén engedéllyel) létrát szereltünk a Bejárati-terembe a kutatás megkönnyítése végett. (Ezt is önerőből valósítottuk meg.)

A barlang jelenleg csak a kutatócsoporttal látogatható, bejárata le van zárva. Vagyonkezelője a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság

Aki nem látta, itt tekintheti meg a barlangról készült virtuális szakvezetés videót: https://www.youtube.com/watch?v=3PtZWXWCI3M

A barlang adatlapja a közhiteles nyilvántartásban itt érhető el.

Hozzászólás a(z) Névtelen bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>