Örülök, hogy ezekszerint nem veszik komolyan a szuperkockát. Csak ha már szót veszteget az ember ilyesmire, akkor érdemes teljesen egyértelműen fogalmazva kimondani, hogy marhaság, mert sajnos sokan komolyan vehetik. Én még a mítoszt se mondanám rá, mert az valami régóta kialakult hiedelmet jelent, ez pedig nem ilyen, csak simán marhaság.

A Vidróczki-kérdéshez: A Székely Kinga-féle könyvet ne tekintsük szentírásnak. A megjelenése rendkívül igényes, ez alapján az ember azt hinné, hogy valami tudományos munkát tart a kezében, de ha alaposabban elolvassuk, akkor azt látjuk, hogy leginkább egy wikipédia-szintű információgyűjtemény. Az is a baja, hogy túl nagy feladatra vállalkozott, így sok olyan barlangról is írnak benne, amiről a szerzőknek is kevés információja volt… Ez persze senkinek nem tűnik fel, ugyanis nincs ember, aki elolvasta volna, mindenki csak megvette és kirakta a vitrinbe, hogy lássák, hogy neki megvan. De így is örülni kell neki, mert 20 év után az első átfogó hazai barlangos könyv volt (és azután még 10 évig az egyetlen).

Elég egy pillantást vetni a Csörgő-lyuk barlangra ahhoz, akár kívülről is, hogy az ember lássa, hogy ott maximum a pelék fognak tanyázni. Ha egy remete nagyon elszánt, és kifejezetten távol akar lenni a felszíntől, hát nem bánom, beköltözhet, de hogy betyárok rendezkedjenek ott be, az teljesen életszerűtlen, mint ahogy a csónak is. Eleve egy betyárnak lova van, azt nem tudja bevinni. Egy szűk, lefelé vezető bejáratból nem tudnak kirontani. Egyetlen bejáratról van szó, ha azt betemetik, akkor végük is van. Vagy be se kell temetni, télen raknak előtte egy tüzet, és bent mindenki megfullad. Az erdőben bárhol nagyobb biztonságban vannak a betyárok, mint a Csörgő-lyukban.
Persze ettől még lehet ilyen legenda, hiszen a helyiek, akik századok óta így mesélik, nyilván szintén nem nagyon jártak a barlangban, max a bejáratnál. Amelyik falu közelében barlang van, ott mindig van valami legenda arról, hogy abban valami híresség valamikor tanyázott, pl. IV. Béla menekültében ott bújt el, stb, vagy legalábbis hogy Budáig vezető alagút nyílik belőle… de ezekre kár is a szót fecsérelni, ha a Székely-féle könyvben ez áll, az csupán annak a komolytalanságát jelzi.
Persze ettől még egy honlapon meg lehet említeni ezt mint érdekességet, csak akkor érdemes megjegyezni azt is, hogy miért valószínűtlen.

Ami a szuperkockát illeti, azt természetesen eszünk ágában sincs komolyan venni, ahogy az az Ön által is idézett fordulatból egyértelműen kiderül., függetlenül attól, hogy utána a kutatás idézőjelben van-e, vagy sem. Gondolja, hogy ha igaznak tartanánk, használnánk rá a “legelvetemültebb mítosz” kifejezést? Mindenesetre a biztonság kedvéért, a félreértések elkerülése végett “állítólagos kutatásra” módosítottuk a szöveget.

A Vidróczki-legendát sem mi találtuk ki: többek között szerepel Székely Kinga “Magyarország fokozottan védett barlangjai” c., 2014-es kiadású könyvének 229. oldalán. Hogy mennyire életszerű, azt valóban nem tudjuk megítélni, mert a barlangban a szövegben is részletezett okokból nem jártunk – bár, ahogy a fotókból láthatja, előtte igen. A könyv azonban nem csupán azt említi, hogy Vidróczki a legenda szerint csónakot ácsoltatott a barlang tavára, hanem azt is, hogy az 1900-as évek elején egy remetének, Némethi Kálmánnak nyújtott menedéket. Ebből úgy tűnik, legalább “tanyázásra” igenis alkalmas.

Amennyiben Ön szerint nem így van, vagy úgy általában információval tud szolgálni valamelyik cikkünkhöz, szívesen vesszük, ha közvetlenül minket keres meg vele, mert a konstruktív kritikára abszolút nyitottak vagyunk, és a felhasználóink érdekeit szolgálja, hogy a honlapon szereplő leírások pontosak legyenek. Ez valószínűleg ebben az esetben is kevesebb energiájába került volna, mint megírni a fenti szöveget, sőt cserébe még több ember javát is szolgálta volna. Win-win

A legendák ugyanakkor hozzátartoznak egy-egy hely történetéhez, sőt általában érdekesebbé is varázsolják, ezért mindaddig, amíg egyértelművé tesszük, hogy csak legendákról van szó – márpedig a Csörgő-lyuk leírásában véleményem szerint így történt -, addig fontosnak tartjuk megemlékezni róluk.

Üdvözlettel,
Farkas Péter, a Természetjáró.hu főszerkesztője